Erdélyben jártak a Weöres Sándor iskola diákjai

Izgalmak közt, éjfélkor indultunk, egész éjjel utaztunk. Nagyváradon idegenvezető várt bennünket, aki a város nevezetességeivel ismertetett meg bennünket. A második napon Körösfőre érkeztünk, majd a parajdi sóbányába látogattunk el. Farkaslakán szalagot kötöttünk Tamási Áron sírjára. Szejkefürdőn Orbán Balázsról tudtunk meg sok mindent a gyerekektől, hiszen a résztvevők előzetes feladatokat is kaptak, többek közt azt is, hogy az ő életének nézzenek utána mondta el a hazaérkezést követően Ambergerné Szücs Veronika tanárnő, a projekt felelőse.

A kis csapat ezután Barótra érkezett, ami a továbbiakban bázisként szolgált. A Baróti Gaál Mózes Általános Iskola testvérintézménye a pápainak, itt nagy szeretettel fogadták a kirándulókat. Esténként közös vetélkedőket, sportjátékokat tartottak. Az egyik délelőtt baróti diákok segítségével fedezték fel a várost.

Kisbaconban Benedek Elek emlékházánál személyesen találkoztak az író dédunokájával. Ő kalauzolta a csoportot a házban.

Meglátogattuk a híres vízimalmot is, nagyon sajnáltuk, hogy Etelka nénit, az idős, ízesen beszélő tulajdonost nem találtuk otthon mondta a tanárnő, aki részletesen beszámolt a kirándulásról. Ellátogattak többek között Kovásznára, Pápa testvérvárosába, ahol városnézés és közös program várta őket. Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándorról kaptak új információkat. A nemzeti összetartozás napján a kovásznai református templom előtt hallgatták a helyi lelkészt, majd elénekelték a székely és a magyar himnuszt. A Szent Anna tónál egy helyi legendával ismerkedtek a gyerekek, és megnézték a tó kápolnáját. A Mohos-lápon medvenyomokkal találkoztak, Csíksomlyón a kegytemplom nyűgözte le a diákokat, Gyimesbükkön, az ezeréves határnál pedig a Rákóczi-vár maradványai közt találkoztak a történelemmel.

A Vargyas-szorosban két barlangot néztek meg, ezek kínáltak izgalmakat a pápai diákoknak Fotó: Weöres iskola

A hetedik napon Vargyasban talán a legnagyobb élményként Máté Ferenc fafaragóval ismerkedtek meg, majd lovasszekereken kirándultak a szoroshoz. Az utolsó nap, a hazautazás következett. Segesvár, Petőfi emléke, majd Marosvásárhely és Kolozsvár jelentette az utolsó élményeket.

Hazafelé hosszú volt az út, éjjel fél kettőkor értünk haza. Nagyon nagy élmény volt a gyerekeinknek a barátságok kialakulása szempontjából is, és láthatták azokat a területeket, amik régen Magyarországhoz tartoztak. A gyerekeink folyamatosan feljegyzéseket készítettek, naplót írtak, illetve feladatlapot is készítettük számukra mondta a tanárnő. A program itthon értékelő órákkal ért véget.