A sportszeretet megmarad

Szimpatikus fiatalember ül velem szemben, és a beszélgetés során hamar rá kell jönnöm, hogy itt nem elsősorban a megszerzett trófea az érdekes. Sokkal inkább az, hogy egy tizennyolc éves fiatal miként gondolkodik versenyről, sportról, társakról, közösségről, felnőtt életről.

A nevezetes bajnokság Kunszentmiklóson volt, tizenegy fiú-, és ugyanennyi lánycsapat jelentkezett az ország különböző részéről. Debrecenből, Pécsről, Budapestről, Kecskemétről, Miskolcról érkeztek a református iskolák.

- Régebben még heti három alkalommal volt edzésünk. Idén már csak heti kétszer. A versenyen egy ötfős csoportba kerültünk, amit veretlenül nyertünk úgy, hogy egyetlen szettet sem vesztettünk. Az elődöntőben a tavalyi második helyezett pesti Lónyai utcai gimnáziummal kerültünk össze, akiket szintén legyőztünk, mégpedig kettő nullára. A döntőben a tavalyi bajnokokkal kerültünk össze. A meccs elején kicsit hátrányba kerültünk, az első szettet vesztettük, de aztán magunkra találtunk, és 2:1-re sikerült győzedelmeskednünk - mondta el Csemba Ákos, a csapatkapitány.

A győztes fiú és a hatodik lánycsapat. Jobb szélen áll Csemba Ákos, a refis csapat kapitánya (Fotó: A csapat)

- Kapitánynak lenni nagy felelősség, hiszen vezetnie kell a csapatot. Dominánsnak kell lennie, egyfajta kisugárzással kell rendelkeznie. Ha kell, fel kell spanolnia, ha kell, lenyugtatnia a csapattársakat. Egymást hibáztatni nem szabad. Ha apró hiba történik, egymást nyugtatjuk, sosem veszekszünk. Emberek vagyunk, mindenki követhet el hibát, ez benne van a pakliban. Három pályán folyamatosan zajlottak a mérkőzések, és volt egy pálya, ahol külön a lányok játszottak. A mieink hatodik helyezést értek el. Összesítésben a fiúk és a lányok helyezésének köszönhetően megnyertük a Legeredményesebb református iskola díját is, ez egy hatalmas kupa volt. Mindent elhoztunk, amit csak lehetett mosolyog a fiatalember, aztán elárulja, hogy őt választották a torna legjobb játékosának. A csapat tagjai Németh Krisztián, Károlyi Adrián, Miklós Bence, Imre Dániel, Máthé Ruben, Csemba Ákos, Kasza Barnabás, és Farkas Csaba voltak. Bár a kapitány már végez, így jövőre nem lesz a csapat tagja, reális esélyt lát arra, hogy a kupát sikerül itthon tartani. Van annyi a csapatban, hogy meg tudja védeni. Ez nagy kihívás, de sikerülhet. Pitó János tanár úr szigorú edző, amikor játszunk, a pályán rendkívül nagy a fegyelem. Egy-két szóval olyan hatásos instrukciókat tud adni, hogy akár egy vesztett helyzetből is fel tudunk állni a szavainak a hatására. Ritkán szól, mert ha azt látja, hogy magunktól is össze tudjuk szedni magunkat, inkább csöndben marad. Ha viszont szükséges, akkor belenyúl a csapatba. Tiszteljük, szeretjük, nagyon jó edző - tartja Ákos, aztán elgondolkodva kérdez vissza.

Csemba Ákos csapatkapitány

- Mi a szép a röplabdában? A sport maga örömet okoz, és egyfajta levezetés is. Aki az iskolában eredményes, annak le kell vezetnie a feszültséget, hogy jobban tudjon érvényesülni. Egyfajta örömszerzés tehát, ezen kívül a röplabdával sok ismerősre tehetünk szert, a versenyen is sok barátság szövődött. Az edzések hangulata rendkívül jó, a kemény edzések mellett a szórakozásnak, a hülyéskedésnek is van szerepe, a csapatszellem, az együttes utazások, a szurkolók, az, hogy itthon az egész lelátó nekünk drukkol, az valami fantasztikus érzés. Ezzel igen is lehet továbbvinni az iskolánk hírnevét, és magunknak is bizonyíthatjuk, hogy mire vagyunk képesek. Az ünneplést sosem felejtem el: amikor megütöttük a győztes pontot, befutottak a lányok, ugráltunk, kiabáltunk, ölelgettük egymást. Hazafelé a buszban énekeltünk, nagyon boldogok voltunk. A hazaérkezésünk utáni hétfőn a templomban diáktársaink és tanáraink előtt bemutattuk a kupákat, az érmeket, üdvözölték a játékosokat, és nekünk tapsolt az egész iskola. Felejthetetlen, nagyszerű érzés volt. A középiskola után egyetemre szeretnék menni, és bár több sportágban is érdekelt vagyok, szeretném, ha a röplabda megmaradna. A sport iránti szeretetem örökké tart, ez már biztos. Nem tudnám elképzelni enélkül az életem - fogalmaz a fiatalember.