Elhivatottság és áldozat

A művészeti intézmények véleménye, számításai szerint a feladat alapú finanszírozás nekik is jobban megfelelne. Mindez természetesen az oktatás színvonalát is befolyásolhatja. A Pápai Református Kollégium Tánc-Lánc Művészeti Alapiskolája igazgatóját, Müller Anitát az elmúlt év sikereiről, tapasztalatairól kérdeztem.

- Az összevonások, változások ellenére nőtt a gyermeklétszámunk, ez főként a néptánc tanszakra jellemző, illetve azokra a településekre, ahol eddig kicsit csendesebben folyt a munka. Beértek tehát a vidéki tagozatok is. Nagyon sok versenyt nyertünk, sok helyen jártunk a tanév folyamán. Az év sikeréhez az is hozzájárult, hogy a szülői munkaközösségek rengeteg segítséget nyújtottak. Kocsikkal szállították a gyerekeket, vagy összeadták a buszok árát. Ez minden tanszakra igaz. Modern- és társastáncosaink nemzetközi kupán jártak, számos díjat - első, ötödik, hatodik helyezést - hoztak el, A Menő Manó csoport szóló kategóriában hozott el helyezést, a Buli a kalózhajón első díjat nyert. A néptánc tagozaton Vida Anna tanárnő csoportja Az Észak- és közép-dunántúli Régiós Gyermek- és Ifjúsági Ki mit tud?-on, Tatabányán ezüst minősítést kapott. Vittünk kicsi és nagy gyerekeket a Bakony virágai szólótánc versenyre, a nagyok kategóriájukban elhozták a Bakony virága-díjat. Ezeken kívül is szinte minden megmérettetésen kiválóan szerepeltünk, ezeket felsorolni is nehéz.  Bejutottunk a Gyermek- és Ifjúsági Néptánc Antológiára, ami a néptáncosok „Oscar”-ja, az egyik legnagyobb elismerés. Itt az a díj, hogy egyáltalán megmutatkozhatunk - mondta el Müller Anita, a művészeti alapiskola igazgatója.

(Fotó: Nagy Imre)

A versenyek mellett a szokásos évi szereplésekből is kijutott. Szeptemberben - közösen a gimnáziummal - komoly adventi produkciót állítottak össze, projektmunka keretében. Képző- és táncművészek fogtak össze, hogy motiválják a gyerekeket a műsor megalkotásában. Így a stációktól kezdve a jelmezekig mindent a tanítványok találhattak ki. Ettől lett mindez egy komoly, pedagógiailag is értékelhető produkció. Jótékonysági műsorokon is részt vettek, idősek otthonában, gyermekotthonban, egyházi intézményekben léptek föl.

- Kötelességünknek is érezzük, hogy ezeken részt vegyünk. Ezeken kívül a városi és városkörnyéki fellépések, a tagozatok saját helyszínükön előadott produkciói sem elhanyagolhatók. Nem volt tehát pihenős évünk - mosolyog az igazgató. Mint azt a három részletben megrendezett évzáró gálaműsor is mutatta, a gyerekek nagyon jól teljesítettek az év folyamán, és a vizsgaelőadáson is. Utóbbit már harmadik éve szakértő bizottság kíséri figyelemmel. Minden tagja saját szakterületére figyel, illetve még a színpad mögött is ingázik egyikük, ki a háttérmunkálatokat, a készülődést, a fegyelmet, a koncentrációt értékeli.  Szemből, a nézőtérről pedig az összképet, a viselethasználatot, a színpadi viselkedést, az érettséget, az ének- és tánctudást, a zenekarral való kapcsolattartást értékelik a bizottság tagjai. A modern- és társastáncnál ugyanezek a követelmények.

- A vizsgaműsorban három előadást produkáltunk. Az elsőben főként a kisebbekre koncentráltunk, így egymáshoz képest tudtuk őket értékelni. A délutáni produkcióban főként a művészetisek előadásait, és a rutinosabb Tánc-Láncos csoportok munkáit láthattuk. Itt arra is kellett figyelni, hogy a művészetis Tánc-Láncosok heti tizennyolc órában dolgoznak szakmával, tehát ők lényegesen gyorsabban haladnak azokhoz képest, akik mindezt négy órában tanulják. Igaz, az utóbbiaknál is sokan megütötték a heti tizennyolc órás mércét. Reményeink szerint ők a művészeti gimnáziumban folytatják a munkát. Az esti produkció szintén maratoni volt, itt a társas- és modern táncosoknál egybemostuk a művészeti szakközéppel, így megjelenhetett például balett vizsga is az előadáson. Utóbbi nem profilunk, de az igényeket tekintve nem lehetetlen, hogy nyitnunk kell efelé is. Egy éve kapunk érdeklődő telefonokat, hogy indítunk-e kicsiknek balett tagozatot. Érdekes módon az esti produkcióban nem találtunk nagy különbséget az idősebb Tánc-Láncos négyórás növendékek és a művészetisek között. A táncosokon túl a képzőművész tagozatunk is vizsgázott, kiállítás keretében adtak számot a végzett munkáról. Idén közülük többen is élőképekkel színesítették a táncos blokkot, mégpedig fergeteges sikerrel - fogalmazott Anita, aki a közeljövő terveiről is beszélt.

Indulnak a szokásos nyári edzőtáborok, sok helyen fellépőként várják őket. Idén nem terveznek határon túli edzőtábort, ennek most anyagi okai vannak. Egyik csoportjuk, a Rügyecskén a Vadvirág néptáncegyüttesbe integrálódott, most új koreográfiával készülnek: karácsony előtt közös produkcióval mutatkoznak be.  A város felkérésétől függ az adventi műsor felújítása, a Messiás születik című koreográfia utazni is fog a megyében.  A következő tanévről az igazgatónő elmondta, hogy valószínűleg még több táncpedagógusnak kell besegítenie a városi és vidéki intézmények mindennapos testnevelésének megoldásához. Mindez annak is köszönhető, hogy a pápai talán az egész Dunántúlon az egyetlen, ahol a szakképzett pedagógus ellátottság száz százalékos.

- Ez a mi egyik előnyünk. Gyakorló intézménye vagyunk a Magyar Táncművészeti Főiskolának, fogadjuk a „kis tanítókat”, akik velünk együtt járták az intézményeket. Remélem, hogy ez a fajta igényesség további eredményeket is produkál. Tervezünk az évre egy külföldi vendégszereplést, és gyermekfesztivált, ahova esetleg összevont gyermekcsoporttal mehetünk. Mindezt pályázati, szülői segítséggel és takarékos gazdálkodással tudjuk megvalósítani - mondja az igazgató.

A művészeti intézményekre nem jellemző a pénzbőség, több helyen csupán az igényelt támogatás harmada, negyede áll rendelkezésre. A Tánc-Lánc sem dúskál a javakban, de többre tartja, hogy tudását, az általa képviselt értékeket szakmai oldalról naponta bizonyítja. Úgy tartja, be kell kerülni a köztudatba.

- A néptánc szempontjából Pápa mindig ott volt a Top 10-ben. Ha innen valaki a főiskolára ment, már tudták, hogy milyen szintet képvisel, és mi ezt a szintet akarjuk megtartani, különben nem lennénk hitelesek. Ha azt szeretnénk, hogy minket a szakma is elismerjen, akkor ehhez több kell: áldozat a tanárok és a szülők részéről is.