Új életre kelt a régi diszeli présház

Varga Mária és Kóczián Tibor a Csobánc-hegy melletti Hajagos oldalában találtak egy öreg parasztházra, azt újították fel saját részükre, nagyrészt kétkezi munkával. Aztán amikor megtudták, hogy eladó a szomszédos telek, megvették, hogy ne építsen arra senki, hiszen annyira szép a kilátás a Csobáncra és a Szent György-hegyre. Később a másik szomszéd meg az öreg présházát kínálta megvételre, ők pedig örömmel kaptak a lehetőségen.

Mostanra példásan, az értékek megőrzése figyelembe vétele mellett újították fel a Dobrovics-birtok 1892-ben épült, gyönyörű és legalább olyan szép fekvésű épületét, amelyet azonban nem saját maguknak, hanem inkább vendégháznak szántak. A náluk megszállók pedig élvezik a csendet, az erdő közelségét és nosztalgiázhatnak az öreg présházban, a nagyszülők bútoraira emlékeztető régi, szépen felújított darabok láttán. Marika gyermek- és nőiruha-készítő, de amikor kellett, segített az évtizedek alatt elburjánzott növényzet kiirtásában, a burkolásnál. Bútort csiszolt és festett, no meg persze ő varrta a lakástextileket. Vezeti a vendégházat és mindezek mellett egy gyógynövényüzletben is kisegít.

Tibi sem kőműves vagy asztalos, hanem fuvaros, de afféle ezermesterként sok mindenhez ért. Sok minden más mellett például parkettázott, felújította a régi, öreg, még megmenthető parasztgerendákat. Folyamatosan gondoskodik róla, hogy a hegyi út járható legyen. Méretes bazaltkövekből szalonnasütőt alakított ki, és sosem dől hátra elégedetten, nem nyugszik, mostanában egy kerti dézsafürdő megvalósításán töri a fejét. A hatalmas, öreg hordók szerinte kiválóak lesznek erre a célra és őt ismerve nem lehet kétségünk a tökéletes megvalósítást illetően sem.

Rengeteg munkán vannak túl mostanra, de mivel azt mondják, egy családi ház sosincs készen, nagy valószínűséggel kettő pedig pláne ad munkát számukra a jövőben is. A hetven négyzetméteres, bazaltkőből kirakott pince oldalát homokfúvóval kellett megtisztítani, a földes padozat helyére térkő került. A helyben talált, ESTMGY és GEP 1893 feliratos téglákat is beépítették, a szellőzőnyílásokban vonzzák a tekintetet. A pince előtt alacsony mellvéd készült bazaltból, jólesik ott elücsörögni és gyönyörködni a kilátásban egy pohár bor mellett. A pince ilyen szempontból debütált, sikeres borkóstolók helyszíne. A felette kialakított présház teraszáról Marikáék már sümegi tűzijátékban is gyönyörködtek.

A présház nyílászáróinak szinte mindegyike eredeti, Tibiék meghagyták azokat, akkor is ha szelelnek kissé. Inkább télre kivehető szigetelt ablaküveget tesznek bele, nyárra meg szúnyoghálóra cserélik azt.

Ahol pedig mindenképpen cserélni kellett, ott is hűek maradtak az eredeti nyílászárókhoz. Sőt, a présház elosztásához ugyancsak ragaszkodtak, de a mai kornak megfelelő igények figyelembevétele mellett. Így a konyha maradt a helyén, régi bútorokkal, kihúzható gyúrótáblás tálalószekrénnyel rendezték be. Öreg sparheltet vettek a még eredetibb hangulat érdekében. Ugyan eddig nem használták, de mint a többi régi szép berendezési tárgyat, maguk tisztították, újították fel.

Jól kihasználható az ablakfülke, amely öreg ajtajával díszíti is egyben a konyhát. A tágas szobába régi, német stílusú, kézzel festett bútorokat vásároltak, hihetetlen jó állapotban leltek rájuk. A földes padlót arra hajazó, meleg hatású járólap imitálja. A klímát csak akkor szereltették be, amikor bebizonyosodott, hogy ennyivel meg kell alkudniuk. Bár a ház kellemesen hűvös nyáron, a vendégek gyakran ablakot nyitnak. A régi parasztgerendák közül amit csak lehetett, megmentettek.

Tibi gondosan felcsiszolta, kezelte, festette azokat, és együtt burkolták a gerendák közét vörösfenyővel. A falak szigorúan fehérek maradtak, sőt, durván vakoltak, ahogy a ház egykori gazdái azokat hagyták. A konyha téglapadozata eredeti, szerencsére nagyon jó állapotban maradt rájuk. Tibi keze munkája a felújítása, amely során még kőbalzsammal is kezelte az antik, de ma is jó állapotú darabokat. Hat személynek nyújt kényelmes szállást a ház, amelynek tetőterét is ízlésesen kialakították. A tekintetet vonzó kódisállás egykor faragott homlokzatdísze szerencsére megmenthető volt, a mögött barátságos kis kuckót alakítottak ki. Két fő kényelmesen elalhat ott, de csendes hajnali vadlesekre ugyancsak alkalmas. Hiszen a környéken alig akad egy-két ház, azok sem éppen a szomszédban. A ház hangulatára rányomja bélyegét az egyszerűség. Marikáék nem alkalmaztak felesleges textileket, kerámiákat, igyekeztek úgy hagyni mindent, ahogy találták. Az épület így a régi Balaton-felvidéki présházak illúzióját kelti kívül-belül.

Kerítést itt felesleges keresni és építeni is. A szomszédos rét látványa azt az érzést kelti, hogy idetartozik még az erdő, a hegyoldal is. A hangulatos, füves placcot már sikeresen felavatták a tavalyi gyepűtiprás résztvevői, de ott akár romantikus esküvőt is lehet majd tartani. Igazán megkapó a háttér, bármerre is tekint a násznép. Az ifjú házasoknak pedig talán még tippet is ad a fészekrakáshoz a példásan felújított öreg présház látványa, valamint a páros, Marika és Tibi szorgalma.