Folyamatosan napirenden lesz a bevándorlás az Európai Unióban

Völner Pállal a Magyar Nemzet készített interjút.

A német után a portugál soros elnökség is azt állítja, hogy szeretnék lezárni a Magyarország ellen indított hetes cikkely szerinti eljárást. Lát erre reális esélyt a következő fél évben?

Emlékezhetünk rá, hogy az egész hetes cikkely szerinti eljárást a bevándorláspártiak indították Magyarország ellen, és az a kétes módon elfogadott Sargentini-jelentésen alapul, amelyben százszor lerágott csontokat és korábban már megvitatott ügyeket rángatnak elő. A támadások valódi oka, hogy határozottan kiállunk a nemzeti érdekek mellett a bevándorláspolitikában is. A portugál elnökség szeretne meghallgatást tartani májusban a hetes cikkely szerinti eljárás ügyében, de ez önmagában nem biztos, hogy elég lesz a folyamat befejezéséhez. A finn elnökség gyorsan le akarta zárni ezt a kérdést, érezhető volt, hogy ők elmarasztaltatták volna Magyarországot, de ezt nem tudták elérni. A német elnökség – noha a miniszterelnök úr kérte Angela Merkelt, hogy zárják le az eljárást – a koronavírusra hivatkozva nem vette napirendre a kérdést. Megnyugtató lenne, ha végre dűlőre vinnénk az ügyet, de nem merném százszázalékos biztonsággal állítani, hogy a portugálok lezárják a folyamatot.

Akár a magyar választási kampányig is elhúzódhat az az eljárás. Elképzelhetőnek tartja, hogy még akkor is terítéken lesz ez a téma?

Nehéz lenne olyan fontos ügyeket mondani, amelyek gyorsan eldőltek Brüsszelben. A kvótakérdésre is úgy tett pontot az Európai Bíróság, hogy közben lejárt a vitatott rendelkezésben szabott határidő, értelmetlenné vált az eljárás. Az Európai Parlamentben sajnos előfordul, hogy politikai alapon születnek döntések, a tanácsban azonban – ahol választásokon győztes állam- és kormányfők ülnek – talán jobban látják, hogy Magyarország után más tagállamokat is elmarasztalhatnak így. A politikai felelősséggel bíró állam- és kormányfők nyilván ilyen szempontokat is figyelembe vesznek, mielőtt engednének a liberális sajtó nyomásának, hiszen tudják, hogy egyes döntéseknek a saját országukra nézve is hosszú távú negatív kihatásuk lehet.

Szintén régóta húzódik a Fidesz néppárti tagságának az ügye. A közeljövőben várhatók végre érdemi fejlemények ezen a fronton?

A mi álláspontunk világos ebben a kérdésben. Sokszor elmondtuk, nekünk Magyarország és a magyar emberek az elsők. A választók azzal bíztak meg minket, hogy védjük meg Magyarországot a bevándorlástól és álljunk ki a nemzetek Európája és a keresztény kultúra mellett. Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője volt az, aki korábban még a Soros-egyetem ügyét is beemelte ebbe a folyamatba, majd pedig arról beszélt, hogy neki nincs szüksége a magyarok szavazatára ahhoz, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen. Aztán amikor számára kedvezőtlen eredmény született, még jobban megsértődött. A felfüggesztett tagságunk kérdését le lehetett volna már zárni, ha meglett volna a többség, hogy kizárjanak minket a pártcsaládból. Ebben az esetben azonban számolni kell többek között azzal, hogy a néppárt elveszítené kereszténydemokrata karakterét és vezető szerepét, mint a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben. Az Euró­pai Néppártot mostanra sajnos már alig lehet megkülönböztetni a baloldali tömörülésektől, ami az eredményekben is megmutatkozik. Mi azt javasoljuk, hogy vállaljuk fel a keresztény értékeket és a bevándorlás ügyében utasítsuk el a jelenlegi fősodor álláspontját. Az Európai Néppárt eredményeit vizsgálva egyébként látszik, hogy a Fidesz a legerősebb tagpárt.

A CDU új elnököt választott. Ennek van jelentősége ebben az ügyben?

Manfred Weber – miután saját erőből nem érte el a célját – nemrég azt mondta: a CDU elnökének kell majd döntenie ebben az ügyben, így attól is sok minden függ, hogy milyen álláspontot alakít ki Armin Laschet, a német tagpárt vezetője. Az azonban biztos, hogy végül a Fidesz döntése lesz az, hogy az Európai Néppártban látja a leghatékonyabbnak politikája képviseletét vagy más keretek között.

Mit jelent a jogállamisági mechanizmus kapcsán az állam- és kormányfők által tavaly decemberben az Európai Tanácsban megkötött megállapodás a gyakorlatban?

Először is az Európai Tanács év végi ülésén győzött a józan ész, megvédtük Magyarország szuverenitását és megvédtük a magyar emberek pénzét. Hiszen az ott született megállapodás megerősítette, hogy semmilyen politikai feltételt nem lehet fűzni a magyaroknak uniós szerződések alapján járó finanszírozás kiosztásához és felhasználásához. Nem lehet egyetlenegy olyan ideoló­giai vagy politikai kérdés sem, amelyben bárki ránk erőltetheti az akaratát. A saját sorsunkról magunk dönthetünk. Így van ez a bevándorlás kérdésében – hogy kikkel akarunk együtt élni – vagy akár a családügyre vonatkozó jogi szabályozást illetően is. Azt láthattuk, hogy a bevándorláspárti baloldal, a Soros-hálózat és maga Soros György is csalódott ­emiatt, de nekünk a magyar embereket kell képviselnünk. A megkötött megállapodás az európai szerződések védelmét jelenti, a mechanizmust nem lehet politika célokra használni.

A magyar és lengyel kormány már jelezte, hogy megtámadják a jogállamisági mechanizmust az Európai Unió Bírósága előtt. A hazai baloldali politikusok megnyilatkozásaiból az derül ki, ők abban reménykednek, hogy gyorsított eljárásban tárgyalja majd a kérdést a testület. Ön szerint kell ettől tartani?

Věra Jourová tett olyan kijelentéseket, hogy nagyon gyorsan lezárulnak majd ezek az eljárások, de a korábbi tapasztalatok szerint legalább kétéves folyamattal kell számolnunk. A gyakorlatban a keresetünk beadása után a bíróság értesíti az ellenérdekű feleket, akik megteszik a saját nyilatkozataikat, majd jelentkezhetnek olyan tagállamok, amelyek valamelyik fél oldalán beavatkoznának az eljárásba. Ez sok időbe telik, ráadásul ezekre mi mind reagálhatunk. Ezek után a főtanácsnok kialakítja az álláspontját, amelyet a bíróság elé terjeszt. Erre a felek ismét reagálhatnak. A felsorolt fordulóknál normál menetrend szerint általában két hónapos határidőt szabnak a feleknek a válaszok elkészítésére. Ez azt jelentené, hogy ha nincs politikai beavatkozás és nem gyorsítják fel mesterségesen a folyamatot, akkor az nem zárul le a 2022-es magyar parlamenti választásokig. Nyilván van egy nagyon erős liberális nyomásgyakorlás az eljárás gyorsítására, de én azt várom, hogy ezúttal sem fognak eltérni a rendes procedúrától. Illogikus lenne egy ekkora politikai horderejű ügyet gyorsított eljárásban tárgyalni és statáriális jelleggel döntést hozni.

Mi adja az Európai Bíróság ez ügyben meghozandó döntésének ön által is említett kiemelt politikai jelentőségét?

Az Európai Bíróságnak arról kell döntenie, hogy az Európai Bizottság szerezhet-e közvetlen szankcionálási jogot a tagállamok felett. Ez eddig csak bírósági eljárás eredményeként történhetett meg. Kérdés, hogy ezt a hatáskört a bíróság átengedi-e a bizottságnak, amely egyébként már most is felfüggeszthet bizonyos kifizetéseket az OLAF-eljárások alapján. A bizottságnak eddig is voltak eszközei arra, hogy védje az unió pénzügyi érdekeit, így egyértelmű, hogy politikai terméknek tekinthető az a jogállamisági mechanizmus, amit most letettek az asztalra. Ráadásul ez az eljárás ellentétes az alapszerződéssel is. Az biztos, hogy a bíróság ítélete messzire vezető elvi döntés lesz.

Ismét előkerült a bevándorlás kérdése az Európai Unióban. Olyan ez a téma, mint a lernéi Hüdra a görög mitológiában, amely minden levágott feje helyett kettőt növesztett. Ha egy próbálkozást elhárít a kormány, rögtön új tervekkel áll elő a brüsszeli elit. Mire kell számítani a következő hónapokban a nemrég közzétett migrációs cselekvési terv ügyében?

Folyamatosan napirenden lesz ez a téma a következő hónapokban, években is, ezért nem lankadhat a figyelmünk. A brüsszeli bürokraták ugyanis 2015 óta nagyon elkötelezettek a migráció erőltetésében, sőt már 2013-ban úgy módosították a dublini szerződést, hogy megszüntették a zárt elhelyezést lehetővé tevő átmeneti szállásokat. Így ma már úgy mozoghatnak szabadon a bevándorlók Európában, hogy nem vizsgálták még ki az ügyüket megfelelően. Brüsszel demagóg módon menekültkérdésként akarja kezelni a migrációt azért, hogy az európaiaknak rossz legyen a lelkiismeretük. Pedig az az igazság, hogy gazdasági bevándorlókról van szó. Mi a schengeni egyezmény alapján építettünk határvédelmi rendszert, Brüsszel viszont szinte korlát nélküli meghívót küldött a bevándorlóknak. Az álláspontunk mindenesetre sziklaszilárd: nem engedünk az illegális bevándorlásnak.

A legújabb brüsszeli migrációs cselekvési terv konkrétan miért elfogadhatatlan a magyar kormánynak?

A mostani dokumentumban az integrációt és a befogadást hangsúlyozzák, és előírnák a befogadás kötelezettségét, emellett 34 millió migráns betelepítését célozza meg, akiknek állampolgárságot, szavazati jogot, segélyt akarnak adni. Az uniós cselekvési terv felszámolná az akadályokat, amelyek a befogadás előtt állnak. Margaritísz Szkínász, a bizottság európai életmód előmozdításáért felelő alelnöke úgy nyilatkozott, hogy a befogadás az európai életforma megtestesülése, ami összetartó társadalomhoz és erős gazdaságok kialakításához járul hozzá. A nyugat-európai no-go zónákat elnézve, és figyelembe véve, hogy a 2015-ben Európába érkezett másfél millió migránsból ma mennyien vannak állásban, nyilvánvaló, hogy ez az állítás téves. És akkor a bevándorlók által elkövetett terrorcselekményekről még nem is beszéltünk.

Csak az EU bürokratái naivak e kérdésben, vagy nyugaton tényleg még mindig hisznek az integrációban?

Szemléletbeli különbség van a közép-európai és a nyugati tagországok között. Utóbbiak együtt élnek egy problémával, és megpróbálják elhitetni magukkal, hogy a migránsok integrálhatók. Mi viszont nem is akarunk belekerülni ebbe a helyzetbe, nem akarunk olyan problémákkal küzdeni, amelyeket nyugaton sem tudtak megoldani; erről a magyar emberek már többször és világosan döntöttek az elmúlt években.

Borítókép: Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára