Születésnapnak tekintjük a thai srácok kiszabadulását

A jó ügyeket, szép emberi történeteket látó olvasóinkból nem hiányzik némi pátosz, ezt jelzi ugyanis annak a válaszlehetőségnek az elsöprő, 63 százalékot elérő sikere, amelynek szavazói vélhetően nem irtózhatnak a nagy szavaktól. Ők úgy látták, nincsen abban semmi túlzás, ha a thaiföldi barlang foglyaivá váló, s onnan a mentőakciók példás összefogásának köszönhetően kiszabaduló srácok megmenekülését egyfajta második, közös születésnapnak nevezzük. A halál torkából és a vízzel elöntött barlang mélyéről kihozott fiatal focisták talán maguk sem gondolják ezt másként, amikor majd további életükben visszagondolnak erre a drámai időszakra.

Olvasóinknak arról is határozott véleményük volt, hogy mennyiben játszhatott szerepet a mentőakció sikerében az a tény, hogy a történet globális médiaszenzációvá alakult, s így a világ szinte minden hírcsatornája, hírportálja és hírmagazinja szinte percről percre tudósított a fiúk drámájáról. Ennek a megközelítésnek a létjogosultságát nehéz lenne vitatni, hiszen mi is kapásból fel tudnánk sorolni a világ válsággócai közül akár egy tucatot is, ahol hasonló korú fiúk állandó életveszélyben forognak. Abból a 17 százaléknyi olvasónkból, akik a médiaszenzáció jelentőségét emelték ki szavazatukkal, nyilván mindenki együtt örült a többiekkel, legfeljebb médiatudatos fogyasztóként a fiúk szerencséjét nem függetlenítették attól, hogy ez a dráma egy rendkívül médiaképes történetben csúcsosodott ki.

A médiakritikánál markánsabb kritikai él vezette azt a 15 százaléknyi olvasónkat, akik szerint a történet szerencsés kifejlete ellenére sem szabad megfeledkezni az edző felelősségéről, aki a monszunidőszakra vonatkozó tiltást figyelmen kívül hagyva vitte kirándulni a fiúkat a barlang veszélyesen mély zugai közé. Könnyen lehet azonban, hogy az ő véleményük is változóban van már azóta – főként akkor, ha ők is olvastak egyet-egyet azok közül a cikkek közül, amelyek az edző felelősségét el nem vitatva ugyan, de mégis arra hívták fel a figyelmet, hogy a buddhista szerzetesi múlttal rendelkező férfi a mélyben rekedt társaság jó szelleme lehetett, aki minden fizikai és szellemi erejével azon volt, hogy egyben tartsa, a kétségbeeséstől megóvja kis csapatát.

[eweb-voting id="2355772"]

Mindössze öt százalékot tett ki azoknak a válaszadóknak az aránya, akik úgy vélekedtek, a történet máris arról szól, hogy ezeket a fiúkat máris sztárfocistákká avatta a sorsuk. Ez is vitathatatlan tény, különösen azoknak az információknak a fényében, hogy a FIFA kész lett volna a srácokat a szabadulásuk után azon frissiben meghívni az oroszországi focivébé hátralévő meccseire sztárvendégnek. Bármennyire vitathatatlan is ez a sztárstátusz, valahol az is jelzésértékű, hogy olvasóink egyelőre nem ennek tulajdonítottak kiemelt jelentőséget.

Úgy tűnik, ez most egy olyan történet volt, amelyet nyomon követve szinte mindenki a jó értelemben vett pátoszt tartotta helyénvaló érzésnek.

S talán mi sem tűnünk fel akkor túl patetikusnak, ha őszinte elismeréssel fejet hajtunk ez előtt a vélekedés előtt.

Borítókép: A gyerekek már biztonságban vannak

AFP PHOTO / Thai government public relations department (PRD) AND Government spokesman bureau