2017.11.21. 17:46
A progresszív humanizmus a válasz a menekültválságra
Várhatóan további 200 millió ember menekül Európába a háborúk, a szegénység és a klímaváltozás miatt 2050-ig, miközben a kontinens maga is egy elhúzódó, kettős válságot él át. Antal Zsolt a Bálint Sándor által képviselt progresszív humanizmus következetes alkalmazásában látja a megoldás elősegítését.
Az Európát sújtó válság egyrészt a befogadó országok biztonságát érintő kihívásokkal függ össze, másrészt pedig a régi és az új tagállamok, a migránsok befogadását támogató és elutasító államok között alakult ki – fejti ki Antal Zsolt egyetemi oktató a Szeged-Csanádi Egyházmegye Toronyirány Kalendáriumának most megjelenő kiadványában.
Mindkét probléma hátterében a Nyugat szélsőséges neoliberalizmusa áll, amely olyan ideológiai és erkölcsi válságot alakított ki, amellyel szemben a muszlim bevándorlók és a kelet-európai országok egyaránt fellépnek.
A szerző online platformon is publikált tanulmánya szerint Brüsszel harapófogóban érzi magát, s ebből a migránsok elosztásával és a tagállamokra való erőszakolásával próbál szabadulni, közben nem hajlandó észrevenni, hogy a befogadottak által képviselt agresszív iszlamizáció a Nyugat saját társadalmait is végletesen megosztja és tönkreteszi, miközben akadályozza a tagállamok közötti együttműködést.
A probléma a szerző szerint tehát abban áll, hogy nyilvánvalóvá vált:
az iszlám vallási fanatizmussal fűtött antagonisztikus ellentéteket önmagában sem az EU-ban uralkodó idealizmussal, liberális humanizmussal, az egyéni jogok hangoztatásával, sem a hagyományos keresztény humanizmussal, azaz az isteni irgalmasság hangoztatásával nem lehet áthidalni.
Ezt az Európát sújtó problémát az ENSZ-nek kell napirendre tűznie, hogy a nagyhatalmak aktív közreműködésével a globálissá nőtt problémára megoldást lehessen találni. A szerző felvetése szerint az Európai Unió döntéshozó fórumai és elitjei nem jogosultak dönteni az európai államok és népeik sorsáról ebben a kérdéskörben, sem szankciókkal fenyegetve, sem európai bírósági határozatokkal kötelezve. Nem vonható kétségbe a nemzetállamok azon joga, hogy országuk határait védelmezzék, népüket megkérdezzék és eldöntsék, hogy kikkel és milyen feltételek mellett akarnak együtt élni – írja Antal Zsolt.
A helyzet súlyosságát érzékeltetve a szerző az Osservatore Romano című vatikáni lap alapján bemutatja az Al-Azhar kairói egyetem Fatwa Háza elnevezésű intézetének az iszlám iránt rosszindulatú elfogultsággal nehezen vádolható kutatását, amely tételesen áttekinti a keresztényellenes muzulmán vallási rendeleteket.
A „fatwa” az iszlám vallásban a muftik által kiadott vallásjogi rendeletet jelenti, melynek betartása kötelező a muzulmán hívek számára. Az intézet – amint azt Antal Zsolt ismerteti – 5500 vallási rendeletet dolgozott fel, melyeket hirdetésekben, internetes portálokon és szélsőséges iszlamista csoportok közösségi oldalain terjesztenek az egyiptomi keresztényekről. A kutatás eredménye szerint a jelenlegi fatwák több, mint 90 százalékban a keresztények és a muzulmánok közti békés együttműködés ellen irányulnak. Az elemzett vallási rendeletek 54 százaléka szerint a muzulmánok nem köszönthetik a keresztényeket vallási ünnepeik alkalmából. A vallási rendeletek 35 százaléka értelmében pedig nem szabad a keresztényeknek templomot építeni, a muzulmánoknak pedig részt venni a keresztények ünnepein. A vizsgált fatwák maradék tizenegy százaléka szerint egy muzulmánnak nem szabad kereszténnyel kereskedelmi és gazdasági tevékenységet folytatni.
Az Ahmad el-Tayeb egyiptomi főimám vezetése alatt álló intézet szerint a vizsgált fatwák döntő többsége az iszlám erkölcsi vezérelvét véli követni, de valójában tudatlanságból ered és manipulációra hajlik.
A Fatwa Háza a muszlim világban elsőként és egyedül szorgalmazza egy olyan stratégia kidolgozását, mely megállítja azt a szélsőséges iszlamista propagandát, amely éket akar verni a keresztények és muzulmánok közé – hívja fel a figyelmet Antal Zsolt.
Az európai értékek válsága és az erőszakos iszlám térhódítása együttesen odáig vezet, hogy ebben a helyzetben a hagyományos keresztény humanizmus már elégtelen. Amikor keresztény szellemiségű Európáról beszélünk, akkor ezt nem „pápista módon” tesszük – jegyzi meg Antal Zsolt, hozzátéve:
„annak tudatában fogalmazzuk meg óhajunkat, hogy a 2000 év alatt kialakult és a keresztényi tanításokon alapuló erkölcsi és jogi normarendszer helyett nem látunk más követendőt és követhetőt Európa népei számára”.
A válságból kivezető út megtalálását segíti a Bálint Sándor, az Alföld nagy néprajztudósa által megfogalmazott progresszív humanizmus alkalmazása, amivel „növelni szerette volna embertársai kommunista utópiákkal és erőszakkal megbéklyózott szabadságát”.
Antal Zsolt szerint a progresszív humanizmus lényegét fogalmazta meg Kiss-Rigó László Szeged-csanádi püspök is egyik előadásában, amikor kifejtette:
„a krisztusi irgalmasság gyakorlása nem feledtetheti, hogy az európai civilizáció, a nemzeti közösségünk, a keresztény hitünk és értékeink is védelemre szorulnak”.
A progresszív humanizmusra ma nagyobb szüksége van Európának, mint valaha – hangsúlyozza a tanulmány szerzője, világossá téve: álláspontja szerint csak egy gondolkodásában, világnézetében erős, keresztény alapokra támaszkodó Európa tud hitelesen és eredményesen megbirkózni a szélsőséges iszlám irányzatokkal és azok földrészünkön tevékenykedő szervezeteivel.