Gólyafiókát mentett az állatszerető falu

Történt ugyanis, hogy a hőn szeretett idősebb, fejlett és szép gólyánk reggelre elpusztulva feküdt fészke alatt, a villanypózna mellett, a fűben. Sérült és ijedten néze- lődő kicsinye ott erőlködött mellette, de sehogy sem tudott talpra állni. Tehetetlenül és tanácstalanul vergődött, majd csendesen megadva magát a sorsnak, várt. Egy szomszéd vette észre őket, az én kedves ismerősöm, s rögvest engem hívott, mint állatvédőt, s mint akinek ilyen területen tán van ismeretsége segítséget hívni.

Tettem is a dolgom, kérdés nélkül, sok-sok telefonhívás és személyes egyeztetés után sikerült elérnünk a helyileg illetékes madárvédelmi felügyelőt. Igen ám, de a kicsi időközben talpra állt, s elindult a nagyvilágba. A forgalmasnak mondható főúton még elüthette volna valaki. Egy másik kedves, állatszerető falubéli bevitte magához a még valószínűleg sokkos állapotban lévő gólyafiókát, és ott hellyel, vízzel és élelemmel kínálta. A kis megszeppent nem evett, nem ivott, csak ijedten járt-kelt fel s alá. Mise után jött is a szakember, elvitte a kicsit, azt mondta, leolvassa az adatait, beazonosítja, majd intézkedik, hogy gondos és szerető kezek közé kerülhessen, egy közeli madármenhelyre.

E mozgalmas vasárnap ismét megmutatta, Bakonygyepes lakossága összetartó, állatszerető és életmentő.

Reméljük, a kicsink jó helyen van, hamar felépül, s talán ismét üdvözölhetjük „otthonában”, a gyepesi fészekben.

Vargáné Czobor Andrea Ajka