Esterházy évfordulók és ünnepek

Mint ismeretes, szeretett szülővárosunk, Pápa idén üli az Esterházy Ferenc-emlékévet. Az ő korukban vált igazán széppé, gazdaságilag erőssé ez a település. Mindezekről az idei város napja alkalmából érdekes előadásokat hallgathattunk a közelmúltban megújított pápai városháza alkalmat emelő dísztermében.

A pápai-ugodi uradalmakban Ferenc és Károly több esetben is közösen intézkedtek, a pápai kórház létrejöttében is kettejüknek volt oroszlánrésze; nem véletlenül látható a kórház régi bejáratánál páros domborművük. Viszont azzal szemben ott magasodik még egy hasonló is: Esterházy Pálé.

Esterházy Pál és Esterházy Móric sokat tett Pápa városáért

Az idei, Esterházy-évfordulók sorába illik e huszárkapitány halálának 100. évfordulója is. A fiatal gróf, Pápa-Ugod ura, a hetedik huszárezred kapitánya, a Signum Laudis és a II. osztályú vaskereszt kitüntetés vitéze 1915. június 26-án esett el a galíciai fronton. Halála tragikus; állítólag katonái hiába kérték a termetes huszár-főhadnagyot, hogy húzza le magát a lövészárokban, ő azt mondta, egy gróf nem hajt fejet az ellenség előtt, s erre egy golyó végzetesen el is találta. Gannán, a családi mauzóleumban nyugszik. Felesége, Andrássy Ilonka a kiegyezés neves politikusának, Andrássy Gyulának az unokája volt. Rajongva szerette Esterházyt. A pápai kastélyból rendszeresen eljártak a budapesti világba, no meg Európa híres helyeire. Az igen művelt grófnét érdekelte a politika, a kultúra, a tudományok, s a világ érdekességei. Nem véletlenül biztosíthatott otthont egy ideig a pápai kastély falai közt Ferenczi Sándornak, a hazai pszichoanalízis vezéralakjának, a pápai huszárezred-orvosának, akinek a Freuddal folytatott levelezései közt is találunk utalást Esterházy Pál tragikus halálára. (Özvegy Esterházy Pálné hallatlanul érdekes I. világháborús naplója tavaly látott napvilágot könyvalakban „Mindennek vége!” –címmel.) Az idei, pápai Esterházys évfordulók sorában elengedhetetlen az 55 esztendeje – 1960. június 28-án – elhunyt Esterházy Móricról is szólni, arról, aki Tisza Istvánt követve ült Magyarország miniszterelnöki székébe. Egy ideig Pápán is diákoskodott. Pál gróf halálával ő lett a pápai-ugodi hitbizományt gyermekként megöröklő Esterházy Tamás gyámja is. Sajnos kormányfőségéből csupán a háborúból a békére való átmenettel kapcsolatos feladatok ellátására lévő négy tárca nélküli minisztérium megszervezésére futotta. Lemondása után még a vallás- és közoktatás területén munkálkodott, de aztán évekre visszavonult, gazdálkodott. Újfent 1931-ben szállt be a politikába, méghozzá országgyűlési képviselőjelöltként a tapolcai körzetben. 1944-ig igencsak aktívan tevékenykedett; mindaddig, amíg a nyilasok el nem fogták, mert antifasiszta szelleműként a háborúból való kiugrás szorgalmazója, no meg hívőként humanizmuspárti volt. Előbb a Margit körúti fogházba, majd a kőhidai börtönbe, végül a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. Ellenállási érdemeit 1945 tavasza után elismerték, azonban a sztálinizmus uralma családjával együtt internálta. Sírásó lesz, aztán 1956 forrongó napjaiban az emigrálás mellett dönt; hátralévő rövidke életét Bécsben tölti.

Mind a hősként elhunyt huszár, mind az emigráns hajdani miniszterelnök is példaadók voltak. Életükben bőkezűen segítettek iskolákat, szociális-karitatív, művelődési közösségeket, korszerűsítettek, építettek, fenntartottak intézményeket. Valóban a múlt szép példaadóinak megbecsülésén lehet építkezni, jó mindezeket szem előtt tartani 2015-ben is, – s minden reménnyel a nemrégiben újra megnyitott pápai kastély mindnyájuk szellemét méltón fogja őrízni, és minden bizonnyal az idei évfordulókon a pápai kórház régi bejáratánál álló emlékjelek alá is koszorúk kerülnek a hálás utókor jóvoltából.

Kerecsényi Zoltán, Pápa