Arany János születésének 200. évfordulójára

Csapó Gyula magyar-latin szakos tanár volt a példaképem. Ahogy ő mondta Arany költeményeit, az igen komoly felkészültségről tanúskodott.

Mindkettőnk remekműve a Toldi. Az ötödik énekből való az az idézet, amely a legjobban tetszett:  "Ne félj, fenn az Isten; ő majd igazat lát, / Bízd rá a büntető bosszúállás dolgát."

Ugyanúgy tetszettek nekünk a Családi kör és a Fülemile című versek is.

Monumentális költeménynek tartottuk a Széchenyi emlékezetét.

Készülnek Magyarországon és az országhatáron túl is a kétszáz éves évfordulóra. Nagyszalonta együtt ünnepel a többi várossal, s Erdélyben is megemlékeznek a költőóriásról.

Felejthetetlen élmény volt elolvasni Arany nagy balladáit: az Ágnes asszonyt, az V. Lászlót, a Szondi két apródját, a Hídavatást és a Vörös Rébéket.

Édesapámnak nagy élménye fűződik A walesi bárdok című balladához, hiszen ezt tanította akkor, amikor  héttagú küldöttség jött Veszprémből 1951-ben a Református Gimnáziumba az oktatómunka elégtelenségének megállapítása céljából. Végül azzal a véleménnyel távoztak, hogy nemhogy a szakmai munka elégtelenségét nem lehet megállapítani, de hangsúlyozni kell az oktató-nevelő munka magas szintűségét. Édesapám valahányszor találkozott Andorka Sándorral, a bizottság egyik tagjával, mindig felidézték A walesi bárdok két sorát:  "Neved, ki diccsel ejtené, / Nem él oly velszi bárd."

Arany mindegyik művét tisztelettel olvastuk.

Édesapám kedves verse volt az Epilógus. Sokszor idézte: "Ha egy úri lócsiszárral / találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem,  / Félreálltam, letöröltem." Ez jellemezte az ő szerénységét is. Kerülte a konfliktusokat. A Szondi két apródját is magas szinten tanította. Az az átéltség, ahogy bemutatta a művet, példaértékű volt.

Izgatott bennünket is Petőfi eltűnése a segesvári harctérről. Arany az Emlények című versében nagyszerűen idézi fel álom és valóság kettősségével Petőfit. Az igazi barát elvesztése mély nyomot hagyott Arany lelkében.

Befejezésül idézzük fel Arany János Domokos napra című versének kulcsmondatát: "Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben; / Ember lenni mindég, minden körülményben."

Csapó Attila, Pápa