Versmondók kerekasztalánál

Ismeretségünk nem 38 éves ugyan, mint az idei találkozó - hiszen mindhárman alig vagyunk, vagy éppen elmúltunk húsz évesek-, de néhány éve tart,és épp e helyen a versmondás kapcsán szövődött.

Deák Norbi korban közülünk a legidősebb, öt éve rendszeresen visszatér,  talán egy évet hagyott ki a találkozók sorából. Csonka Hanna 5. osztályos kora óta minden évben jelen van a találkozókon. Én 2010-ben vettem részt először s azóta is évente visszajárok.

Fotó: Szabó András

Abban mindhárman egyetértünk, hogy a közösséget találjuk a legvonzóbbnak, amelyet  a versmondás, a költő, Nagy László verseinek ismerete, a magyar költészet szerete kovácsol évek óta egyre erősebbé.

A jó hangulatú, baráti és családias légkörű rendezvényt mindenekelőtt Bábics Valéria igazgatónő és munkatársai teremtik meg azzal, hogy minőségi szállást, étkezést, nyugalmas és inspiráló környezetet teremtenek a versmondáshoz. Az sem elhanyagolható, hogy mindez ingyenes, még nevezési díj sincs. Valószínűleg ez teszi lehetővé, hogy  Szombathelyről, Szabadkáról is évről évre jönnek,  idén Norbi például Gyuláról utazott Ajkára.

Fotó: Szabó András

Szerintem a másfél nap nagyon tömény, de szeretem a változatosságot,  nem fárasztott a versmondáshoz kapcsolódó sokszínű program sem. Más versmondó-találkozásokkal összevetve ezt a találkozót azért is szeretem, mert alkalmat teremt a versmondók, versbarátok, felkészítők, kísérők, szervezők, zsűritagok számára a különböző vélemények meghallgatására, beszélgetésekre, tapasztalatcserére, az ismeretségek elmélyítésére, szellemi töltekezésre, lelki felfrissülésre. Norbi számára fontos, hogy pár éve olyan versbarátra talált egy tőle jóval idősebb versmondó személyében, akivel azóta rendszeres kapcsolatot ápol, egymást is meglátogatták már.

Én minden új alkalommal izgalommal vegyes örömmel készülődöm, hogy egy év eltelte után kivel fogok ismét találkozni a régiek közül.

Fotó: Szabó András

Nem csak a díszvendég személye (idén Buda Ferenc Kossuth-díjas költő köszöntötte szívbe markolóan a találkozó résztvevőit), az iszkázi emlékházhoz szervezett kirándulás és program is minden évben tartogat meglepetéseket. A Háznál is mindig fokozott figyelem és gondoskodó szeretet vesz körül bennünket. Nem csak a kötetlen együttlét, hanem az itt látható-hallható műsor engem kifejezetten segít a délelőtti feszültség feloldásában. A virágzó fák, a fények varázslatosan hatnak mindannyiunkra. Az idei  szombat délután a két rendkívüli előadó, Csörsz Rumen István és Szvorák Katalin felejthetetlen szereztek felejthetetlen perceket  mindenkinek.

Az esti beszélgetés megítélésében  sok tekintetben eltér a véleményünk.

Számomra az volt a jó, amikor Fehér Ildikó beszédtechnikai tréninget végeztetett velünk. Egy alkalommal még gyakorló anyagot is kaptunk, azzal a tanáccsal vihettük haza, hogy gyakoroljunk, és  jövőre hozzuk magunkkal. Én meg is tettem, de újabb ilyen foglalkozásra sajnos, nem került sor. A  versesztétikai beszélgetés nálam nem mindig érte el a célját. Idén a versblattolás hozott lázba, a választott téma (ars poeticák) azonban engem nem érintett meg.

Norbinak  viszont tetszett az idei témaválasztás és igyekezett bekapcsolódni a beszélgetésbe.

Mint mondja, őt a beszélgetést vezető Nagy András gondosan előkészített és kézbe vehető gondolatmenete sokban segítette. Csak azt sajnálja, hogy volt év, amikor dupla körben foglaltak helyet a résztvevők, idén pedig még az egyetlen félkör is foghíjas volt. Ennek okáról   több versmondót, felkészítőt is meg kellene kérdezni, érdemes volna levonni a tanulságokat.

Hanna is kifejezetten örül a (így fogalmaz:  „filozofikus hangvételű") beszélgetéseknek, bár az idén nem volt e programon jelen, elfárasztotta az első nap.

Végül a verseny helyezéseiről, a zsűrorokról, díjazásról ejtünk szót.

Fotó: Szabó András

Norbi elégedett az elért helyezésével (felnőtt kategóriában II. és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány különdíjában is részesült. A különdíjat két okból is kapta: A Rege a tűzről és jácintról hosszúénekből először hangzott el olyan részlet a versmondón,  a zsűri szerint lenyűgözően,  amely az apa világát idézte meg. A Szondi két apródja előadásával rátette a koronát a két napra).

Nagyon örült, a különdíjnak legfőképp, mert nem a versenyben elért helyezést tartja a legfontosabbnak, inkább azt, hogy a maga által fölállított mércének megfelelt-e.

Felidézi, hogy eleinte, továbbépítkezése szempontjából fontos volt a szakmai kritika, most már úgy érzi, hogy erre nincs feltétlenül szüksége. Azért ő is szívesen meghallgatja a zsűri véleményét.

Hanna kiemeli, hogy számára fontos a zsűri tagjainak -különösen Fehér Ildikónak- szakmai hozzáértése, segítőkészsége. Úgy tapasztalta, hogy ő az, aki partnernek tekinti a versmondókat, „nem kategorizál", figyelemmel kíséri fejlődésüket. Ez is oka lehet annak, hogy mint ő is, a visszajárók évről évre egyre jobban teljesítenek. E tekintetben megnyugtatónak gondolja, hogy a zsűritagok nagy része állandó. Azért fogadja el ellenérzés nélkül az idei III. helyezést a középiskolás mezőnyben, mert a zsűrivel együtt ő is úgy látja, belefáradt a döntőben elmondott Szécsi Margit: Imák c. vers tolmácsolásába.

Én nem voltam egyértelműen elégedett a felnőtt kategóriában elért megosztott III. helyemmel, különösen azért, mert Fehér Ildikó kiemelte, hogy Arany János: A bajusz c. versének tolmácsolását az előválogatáson tökéletesen megoldottam. A Nagy László-versfordítás megformálásán, belátom, még dolgoznom kell (Az ifjú és a Nap; Bolgár népköltés, Lázárkor éneklik fiatal nős embernek).

A zsűri véleménye az én számomra is fontos. Nagy András személyes jelenléte különösen, mert nem csak szigorú kritikája érdekel, tőle sokszor olyan információkat kaphatunk, amelyek a két nagy költőóriás-házaspár alkotóműhelyéből származnak és bevilágítják egyes művek keletkezésének forrásvidékét. Ilyen s ehhez hasonló ismeretekre csak itt tehetek szert, nem pedig tankönyvekből, de még irodalomtanároktól sem.

Jutalmakat, úgy tudom, azért osztott az alapítvány gazdagon, mert remélik, hogy jövőre is megmutatjuk, miként fogantak meg bennünk az útravalóul adott tanácsok. Még a hatodik helyezést elért versmondókat is jutalmazták. Ismereteim szerint nincs még egy versmondó találkozó, ahol a felkészítők munkáját is díjazzák. Az ajkai garfikusok (köztük Csabai Tibor) és a Fekete István Irodalmi Társaság is csatlakozott a versmondók jutalmazásához.

Ajka, 2017. április 14-én

Szintén Krisztina
amatőr versmondó