Jó cselekedet a fodrászatban

Az egyik tükör előtt egy bájos kislánynak vágta új fazonra a haját a fodrásznő, a munkaasztalon pedig ott feküdt a gondosan levágott hajtömeg. Míg múlt az idő, oda-odapillantottam, hogyan alakul a kis tinilány haja.

Hamarosan elkészült az új frizura, és a kislány sugárzó arccal barátkozott új frizurájával, láthatóan nagyon elégedett volt vele. Meg kell hogy mondjam, nekem is nagyon tetszett.

A rövid kis frizura a kislány fejmozdulatára pajkosan meglibbent, aki láthatóan sugárzott a megelégedéstől. Miután felpattant a székről, odalibbent a bura alatt szárítkozó hölgy elé. A bura alatt ülő hölgy az édesanyja volt, akitől megkérdezte, hogy milyen lett az új frizurája.

Anyukája szintén elégedett volt a bájos gyermek új, most már nagylányos kinézetével. Nagyon jól sikerült, örvendezett az édesanya is.

Volt még az üzletben egy ismerőse a kislánynak, aki szintén megdicsérte az új frizurát és egyben megkérdezte tőle, mióta volt hosszú haja.

Az anyukája elmondta, hogy hatodik osztályos kora óta növesztette.

A kislány közben elkérte a fodrásztól a levágott hajcsokrot és gondosan becsomagolta. Kérdezték a fodrászatban a kislánytól, hogy nem sajnálja- e a szép hosszú haját. Erre a leányka azt felelte, hogy nem sajnálja, mert odaajándékozza a Gyermekrák Alapítványnak.

Ez a válasz ennek az alig felnőtt lánynak a szájából nagyon megérintett.

Amilyen magabiztosan, természetes hangon tette ezt a kijelentést, érződött, hogy ott van szavai mögött a végtelen szeretet, segíteni akarás, együttérzés, jóakarat. Talán végiggondolta azt is, milyen lesz majd az ő sötétszőke hajkoronájával keretezett ismeretlen gyermekarc.