Petőfi, Jókai és az Esterházyak

Jókait tanulóéveitől egészen élete végéig elkísérte Pápa. Áldott lett az a láng, mely útjára rávilágított, híres, ünnepelt íróvá vált. Diákoskodásuk alatt a felszín alatt már ott csörgedezett a magyar szabadság szellemiségének forrása. Talán egyrészt ezért is szánták el magukat a Képzőtársulat megalakítására, melyet jól beillesztettek a város szövetébe. Ennek egyik tanújele volt az Esterházy gróf és a városi előkelőségek jelenlétében rendezett évzáró „Örömünnepük” 1842. július 27-én, a megyeházán (mai pápai bíróság épületében).

Ez az alkalom volt szinte a világon az első, amelyen nagy nyilvánosság előtt Petőfi bemutatkozhatott, s nem akárki előtt, mint a város grófi ura előtt. Az ünnep huszonegy programpontjából Petőfi ötben szerepelt. Többek között elszavalta Gaál Józsefnek, a „Peleskei nótárius” színpadi átdolgozójának „Az ólmos botok” című versét, amely alig két hónappal korábban jelent meg Szalkai Máté álnéven az Athenaeumban. A szavalással viharos tapsot aratott. Lobogós ingben, pitykés nadrágban, kezében fütyköst forgatva olyan hatással adta elő, hogy a jelenlévő Esterházy gróf elragadtatásában még egy arannyal jutalmazta szavalatát. Ez nem semmi volt akkor!

Kicsit később, Jókai is kapcsolatba kerül a pápai grófokkal. Igaz, ő máshogy. Az író unokahúga, Vály Mari sok emlékét lejegyezte nagybátyjáról. Tőle tudjuk, hogy Jókai kétszer is járt a pápai Esterházy-kastélyban is. Először 1857-ben, az író első nagyobb pápai tartózkodásakor családját elvitte egykori alma materébe, megmutatta nekik a zsinagógát, illetve a Nagytemplomot, majd bemehettek az Esterházy-kastélyba is. Az 1870-es évek végén egy, a pápai Casinó-kertben adott díszvacsorán Fenyvessy Ferenctől, Móric gróf titkárától kapott meghívást arra, hogy újfent megtekintse az Esterházy-kastélyt.

Mivel a gróf és családja ekkor nem tartózkodott Pápán, így nyugodtan szemügyre vehették Jókaiék a szép épületet. Jókai feleségét, Róza asszonyt különösen elragadtatta. Fenyvessy minden apró dolgot bemutatott nekik, még a padlásra is felvitte őket. Legjobban a kastély óragyűjteménye nyerte el tetszésüket.  De megtekintették a fiatal grófok lakosztályát is, melyben "a falak kárpitozása széles kékcsíkú vitorlavászonnak látszott, mintha egy sátorban lett volna az ember, mikor e szobák bármelyikébe belépett. A kárpithoz hasonló csikozású szövettel voltak bevonva a szobák ottománjai és karosszékei is; míg a vaságyak durva házivászon lepedőkkel voltak letakarva.” Ezen lakosztály ablakaiból kitűnő látvány nyílt a várkertre.

Ez komoly csábítást jelentett: „...Mikor Jókainé az egyik ablakból kitekintett, az elétáruló kép által elragadtatva annak a kívánságának adott kifejezést, hogy szeretné ezt a nagyszerű parkot bejárni...”  Jókaiék ebéd után körbe is kocsikázhatták a nagy parkot: „Nagyon kellemesen kocsiztunk így a grófi park széles, árnyas útjain, mikor egyszerre egy mellékút elé érve az időközben hazaérkezett s parkjában szintén kocsizásra indult Móricz gróf vágtató fogata termett kocsink oldalánál mikor az összeütközés elkerülhetetlennek látszott már, oly erővel rántotta vissza tüzes lovait a gróf, hogy azok valósággal leültek a földre, és kapálódzó első lábaik csaknem érintették azt az ülést, melyen a kocsi hátulján Jókai foglalt helyet kit menthetetlenül átszúrt volna a száguldó fogat rúdja, ha a lovak gazdája képes nem lett volna az itt leírt, bámulatra méltó erőmutatványra mert egy hajszálon függött itt drága Móricz bátyánk élete.”

Hát, ím, ezen Esterházy-vonatkozások is hozzátartoznak Petőfi és Jókai pápai kötődéséhez. A két egykori legnagyobb pápai diák alakját ezért is - ezekre is emlékeztetve - őrzik méltán szobraik a pápai Esterházy-kastély előtt!

Kerecsényi Zoltán
a pápai Petőfi Asztaltársaság ügyvivője