Elhunyt Katona Tamás

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékének egyik legnagyobb őrzője, kutatója, továbbadója, a neves politikus, az egykori külügyi, majd miniszterelnöki államtitkár, Magyarország hajdani varsói nagykövete, Budapest I. kerületének volt polgármestere, Katona Tamás nyolcvanegy éves korában elhunyt.

Kevés van olyan, akire az ember szinte atyai példaképként tekinthet, akinek gondolataira, szavaira, minden ténykedésére érdemlegesen odafigyelhet. Számomra Katona Tamás ilyen volt. Eleinte még csak távolból, írásaiból, televíziós műsoraiból, később személyesen kísérhettem figyelemmel. Rendkívül energikus, szívós magyar ember volt. Közelítve a nyolcadik x-hez, az egyik március idusán képes volt arra, hogy megállás és pihenés nélkül, egy kis utazótáskával a kezében keresztülutazza az egész országot, hogy Petőfiről, Kossuthról, Batthyányról, a márciusi ifjakról, a 48-as szabadságküzdőkről meséljen. Mindig kész volt vonatra ülni, hosszú órákat járni a Dunántúlra, a Tiszántúlra vagy éppenséggel a határon túlra. Nem számított sem időjárás, zord idő vagy nehéz technikai dolog.

Konzervatív ember volt, de nyitott, őszinte, alázatos. Partnernek tekintett mindenkit, együtt gondolkodó, felelősséget közösen vállaló társként. Katona Tamás olyan régi vágású úriember, valódi konzervatív, nemzeti gondolkodású közéleti személyiség volt, amilyenből hasonló egy századon belül igen kevés születik. Ő alapította meg Magyarország első cigánykönyvtárát, a magyar cserkészmozgalom képviselőjeként is aktívan munkálkodott, számos Agatha Christie-művet fordított magyarra. A gyász pillanataiban világnézeti, politikai hovatartozás nélkül hajtsuk meg fejünket emléke előtt.

Kerecsényi Zoltán, a pápai Petőfi Asztaltársaság ügyvivője