London 2012- Az elnök elégedett

- A játékok kezdete előtt sokan faggattak, mit várok Londontól. Azt mondtam, ha megismételjük, amit négy éve produkáltunk, nem leszek csalódott. Ha pedig többet szerzünk, boldogan és elégedetten szemlélem a szereplésünket – közölte Borkai Zsolt.

- Úgy tűnik, a pekingi olimpia nem tükrözte a valós erőviszonyokat, a három aranynál valóban több tartalom van a magyar sportban.

- A kínai fővárosban rendkívül pechesek voltunk, mindössze három aranyat sikerült nyernünk, kettőt a kajakosok és kenusok révén, valamint diadalmaskodtak a férfi vízilabdázók. Ott eltelt majdnem két hét, a játékok végéhez közeledtünk, amikor Vajda Attila végre nyert, majd jött a Janics-Kovács páros és a vízilabdázók. Ezúttal már négynél tartunk, ráadásul az olimpia második versenynapja meghozta az első diadalt, a szenzációsan vívó Szilágyi Áron révén, aztán jött Gyurta Dani, aki világcsúccsal győzött, a két, gyors diadal megadta a remek alaphangot a jó folytatáshoz. A múlt vasárnap pedig elképesztően jól alakult, Berki Krisztián és Pars Krisztián révén. Mondtam is a kollégáimnak, még sok ilyen napot szeretnék. A helyezéseink azt bizonyítják, hogy sok sportágban ott vagyunk a világ élvonalában. Előzőleg a többség öt aranyat prognosztizált, én is hajlottam erre, de mindig hozzátettem, ha négy jön össze, akkor sem lesz vége a világnak. A cselgáncsozókra különösen büszke vagyok, ők ugyan nem nyertek aranyat, de ezüstöt és bronzot igen, valamint produkáltak két ötödik helyezést. A judósok előzőleg reálisan elmondták, mi várható, s ezt meg is valósították. Szeretem, ha valaki optimista, de ránk, magyarokra különösen jellemző, hogy többet prognosztizálunk, mint amire képesek vagyunk. Aztán, ha eljön a verseny, a bizonyítás napja, nem mindig valósul meg, amit ígértünk.

- A négy arany már megvan, ráadásul szerdán kezdődnek a finálék a kajakosoknál és a kenusoknál, akik az utóbbi olimpiákon a legbiztosabb aranytermelői a küldöttségnek.

- Igen, vélhetően újabb érmek következnek, reményeink szerint a legfényesebb medálból is szerzünk, nem is egyet. Neveket nem szeretnék említeni, hogy elsősorban kiktől várok aranyat. Az feltétlenül örömteli, hogy a hétfői, valamint a keddi előfutamokból és középfutamokból is minden egység megerőltetés nélkül jutott döntőbe, jobbára az első helyen. Ebből kiindulva joggal lehetünk optimisták a finálék előtt.

- A csoportküzdelmek során említette, a csapatsportágaktól többet várt, elsősorban az erősebb nem képviselőitől, a férfi kézilabdásoktól és a pólósoktól. A végére mindkét gárda kiegyenesedett.

- A vízilabdázók gyengén kezdtek, kikaptak a szerbektől és a montenegróiaktól, aztán legyőztek két gyengébb ellenfelet, majd az utolsó csoportmeccsen következtek az amerikaiak. A fiúk itt végre remekeltek, ami optimizmusra ad okot. Ha megismétlik a tengerentúliak ellen mutatott játékot, legyőzhetik az olaszokat a negyeddöntőben. A női pólósok is minden dicséretet megérdemelnek. A férfi kézisek sem remekeltek a csoportmeccsek elején, kicsit elszomorított, hogy nem funkcionáltak igazi csapatként. Ám a legfontosabb meccsre összekapták magukat, kiváló játékkal legyűrték a szerbeket. Remélem, nem állnak meg a negyeddöntőben, legyőzik az izlandiakat is.

- Az ötkarikás rendezéssel mennyire elégedett?

- Folyamatosan javul. Az első napokban akadtak problémák, ha kérdeztünk valamit az önkéntesektől, nem érkezett megfelelő válasz. Négy éve azt mondták, rengeteg gond lesz, ugyanis lényegében senki sem beszélt angolul. Mégis működött a rendszer. Itt mindenki beszél angolul, mégis akadozott a gépezet. Ahogy múlnak a napok, úgy jönnek bele egyre jobban. A közlekedés nem egyszerű, az elején előfordult, hogy a sofőrök a navigációs rendszert igénybe véve is gyakran eltévedtek. A versenyzőink az ellátásra, a szállásra, a körülményekre nem panaszkodnak, kifejezetten elégedettek az olimpiai faluval és a versenyhelyszínekkel.