Fojt. köv.

„Bőgtem, mint az állagos tehén”. A nagymama szavai ezek, szemléletesen leírva, miként viseltetett, amikor unokája olimpiai bronzérmet szerzett Párizsban. Fojt Sára első, K4 500 méteren Pupp Noémival, Csipes Tamarával és Gazsó Alida Dórával közös hajóban elért harmadik helyezése után került a fent említett státuszba a nagyi, nem is sejtve, hogy ezzel nem ért véget az „áldott állapot”. Egy nap múltán ugyanis a 20 éves kajakos Pupp Noémi mögött ülve K2 500-on is bronzot nyert, méghozzá holtversenyben a németekkel. Az öröm pillanatainak videós megörökítését udvariasan elhárította a mama, ám a medálduplázást követő boldogságról már szívesen beszélt, ahogy a nagypapa sem palástolta mérhetetlen büszkeségét.

Az egyenként majd’ fél kilót nyomó plakettek láttán megerősítést kapott, hogy a minőséget ez esetben is megelőzte a szervezők anyagi megfontolása, ahogy arra más téren is sok egyéb példa akadt. A medalionok már most sok helyen kopottak, noha gazdájuk különös becsben, nagy gondossággal kezeli féltve őrzött kincseit. Ám lehet-e, kell-e különbséget tenni a két „nyakék” között?

„A négyes azért fantasztikus, mert mi egy csapat vagyunk, együtt készülünk két éve, és nagyon jó, hogy a csapattársaimmal nyerhettük. Igen, nyerhettük ezt a bronzot. A páros meg azért felejthetetlen élmény, mert holtversennyel nem sokszor végződik kajak-kenu verseny. Olimpián meg ez még inkább különleges, azért is, mert a németekkel közösen és az ezüstérmes magyar egységgel együtt örültünk. Mindennél többet ért az a pillanat” – adta meg a választ a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia első ötkarikás dobogósa.

A többszörös korosztályos világbajnok, az olimpiára két felnőtt Eb-arannyal hangoló fiatal azonban nemcsak a vízen nyújtott profi teljesítményt, a mikrofon közelében – vagyis nyilatkozatok tekintetében – is felnőtt a szinthez. Katonasportolóként, a Magyar Honvédség Sportszázadának tizedeseként például nem beszélt nyomásról, amikor a „megfelelési kényszer” került napirendre. Inkább azt árulta el, hogy „a kajakozás és a versenyzés iránti szenvedély és elkötelezettség nem hagyja előtérbe helyezni ezt a fajta elvárást”.

Legyen így sokáig. Fojt. köv.