Életüket adták a nemzetért - Megemlékezés Olaszfaluban

A megemlékezésre a római katolikus templomban a szentmise után a templomkertben gyűlt össze a tömeg. Boriszné Hanich Edit ünnepi beszédében kiemelte, az áldozatok között magas volt a sebesültek, az egy életre megnyomorodottak száma, de sokan voltak olyanok is, akik csak jóval a háború 1918. évi befejezését követően kerültek haza az orosz hadifogságból. A háborúban elveszettek emlékéről nem feledkezett meg a falu: márványtáblára véste nevüket.

– Azoknak a nevét, akik életüket adták a hazáért, a nemzetért. Akik gyermekeiket elvesztő anyákat, férjüket sirató feleségeket, apjukat elveszített gyermekeket, bajtársaikra emlékező katonatársakat hagytak itt. Fájó szívvel, de elmondhatom, hogy nincs olyan magyar család, mely ne gyászolná harcokban elesett vagy áldozatul esett és ártatlanul kivégeztetett mártír hozzátartozóját – fogalmazott a polgármester. Hozzátette: – Hálával gondoljunk azokra a névtelenekre is, akik túlélték a vérzivataros esztendőket, majd újból és újból nekiláttak, hogy a romokból felépítsék az országot, abban a reményben, hogy élhetőbb világot hagyhassanak az utódokra, ahol méltó módon, békés körülmények között folytatják és teljesítik majd be az elődök örökségét. Elhangzott, a hősi halottak előtti rendszeres és intézményes tisztelgés igénye az első világháború alatt fogalmazódott meg először. Már nem sokan élnek a faluban, akik emlékeznek a tragédiára, a második világháború borzasztó pusztításaira. Azonban ma is fontos a méltó emlékezet, a főhajtás az ártatlanok emléke előtt.