Aranysárgán izzó táj

Az autós önkéntelenül lassít, többet tekinget oldalra, mint előre. Régi vadnyugati filmekben láthattunk hasonlót a végtelen prérin szétszóródva legelésző hatalmas bölénycsorda képével. Sokan meg is állnak.

A gyerekek rohangásznak, görgetik a hengereket, felkapaszkodnak rájuk, a felnőttek sétálnak, gyönyörködnek. Mint egy óriás szétgurult gyöngyfüzére, rendetlenül hátrahagyott játékai. És persze a képek. Mindenki fényképez valamivel. Kis géppel, komolyabbal, telefonnal. Öt perc alatt digitálisan feldolgozott élmény, az újra suhanó autóban már fel is csusszan a netre, lehet megosztani, lájkolni... A sárga, poros tarló meg csak izzik tovább a tikkasztó kánikulában.