Soha nem volt betegállományban

Grieszbacher Dezső híres a szorgalmáról és derűlátásáról, még szórakozni is örömmel eljár. Szívesen mesél életéről és nem mindennapi emlékeiről.

– Szegény parasztcsaládból származom, édesapám bakonyjákói, édesanyám bakonypölöskei. Nyolcan voltunk testvérek. A faluban szolgáltunk és napszámban dolgoztunk, aztán 1944-ben megkaptuk a katonai behívót – mondta Dezső bácsi, aki ekkor még húszéves sem volt. Gyalog indultak Szentivánfáról Németország felé.

– Ha esett az eső, mi akkor is folytattuk utunkat, majd megszáradtunk akkor, amikor kisütött a nap. Német katonákhoz kellett csatlakoznunk, de szerencsére minket nem vittek a frontra. Amikor a tolmács megbetegedett, akkor én helyettesítettem, mivel sváb származásom miatt értettem egy kicsit a nyelvet – számolt be az egykori katona, aki az osztrák hegyekben szolgált a háború végéig.

– Egyszer, amikor a gyakorlatról a laktanyához tartottunk, azt láttuk, hogy elmennek a katonák. Egyetlenegy német sem maradt, a raktárakat nyitva hagyták, szabadon ehettünk és ihattunk. Ekkor Grazban már orosz katonák voltak – mesélte Dezső bácsi. A magyarok visszaindultak hazájukba, a határ mellől zsúfolt marhavagonokban Romániába vitték őket az oroszok, míg végül mindenki hazamehetett. Grieszbacher Dezső nyolc hónapot volt távol, éppen hetven éve annak, hogy hazajöhetett.

Grieszbacher Dezső híres a szorgalmáról és derűlátásáról
Fotó: Penk Tímea

– Közel két évig az ajkai bányánál végeztem ipari munkát, aztán a nővérem Budapestre hívott. Egy tejüzemben dolgoztam, aztán egy vasöntödében. Ronda egy munka volt, rondább, mint a bánya – mondta Dezső bácsi, aki nem szeretett az iparban dolgozni. 1954-ben visszatért a falujába, ahol mezőgazdasággal foglalkozhatott.

– Nekem ez a munka jelentette a hobbit. Ha visszagondolok a kilencven évemre, akkor az volt a legszebb benne, hogy a mezőgazdaságban dolgozhattam. Soha nem voltam betegállományban sem – büszkélkedett a nyugdíjas úr, aki a Devecseri Állami Gazdaságnál dolgozott 1985-ig, nyugdíjazásáig. Azóta is szívesen kertészkedik, szőlészkedik, még kapálna is, de arról már lebeszélték a gyermekei. Két lánya és egy fia született, négy unokája és négy dédunokája van.

– Több mint ötvenöt évig éltünk békességben a feleségemmel. Mi sose veszekedtünk, mindent meg tudtunk beszélni. Én is békés ember vagyok, de a feleségemnek még jobb lelke volt – mesélte Dezső bácsi, aki szerint az egészségéhez a reggeli pálinka is hozzájárul. Vidáman telnek a napjai, tréfálkozik azon, hogy lesi az asszonyokat, és olyan erőt sugároz magából, hogy a környezetét is jó kedvre deríti.