Varga Léna: A varázsrózsa

Panni szép tavaszi napra ébredt. Felöltözött, megmosta a fogát, megfésülte a haját és lement a lépcsőn.

– Hurrá, ma van a szülinapom! – kiáltotta, amikor megnézte a naptárt.

Nemsokára a szülei is felkeltek. Miután megették a reggelit, megköszöntötték a lányukat. Anyukájától egy gyönyörű cserepes rózsát kapott. De sajnos mamának és papának el kellett menni. Panni egyedül maradt otthon. Unatkozott, ezért nézte a növényt. Ekkor megszólalt a virág.

– Hová szeretnél elmenni? – kérdezte.

– Párizsba!

Ekkor a növény elkezdett nőni.

– Szállj fel! – mondta a rózsa, amikor már elég nagy lett.

A kislány felszállt. Elindultak. Panni egyet pislogott, és már ott is voltak az Eiffel-torony tetején. A virág újra visszazsugorodott az eredeti méretére, és elkezdett mesélni a városról. Éppen a mese közepén jártak, amikor Panni észrevett egy furcsa társaságot: egy lányt, aki tíz kutyát sétáltatott. A kislány leszaladt az Eiffel-toronyból, és megnézte a kutyákat. Volt ott mindenféle eb: husky, német juhász, dalmata, golden retriever, labrador, pitbull, dobermann és három keverék.

Varga Léna rajza

Panni odament a lányhoz és megkérdezte, hogy ne segítsen-e.

– Megköszönném, ha segítenél. – válaszolta a lány. Panni megfogott öt kutyust, és elindultak.

– Hogy hívnak?

– Panni.

– És téged?

– Louise.

– Szép név.

Elhaladtak a Notre Dame előtt. Közben kiderült, hogy Louise apukája a Mrs. Mancs menhely tulaja. Louise elmondta azt is, hogy nincs elég pénzük, és segítséget kért Pannitól. Ő azt javasolta, hogy tartsanak nyílt napot, amikor bárki ingyen elvihet egy kutyát. A bevételből pedig újítsák fel a menhelyet.

– Azt már próbáltuk, de sajnos senkinek nem kellettek a kutyák, és alig jött el pár ember. – válaszolta Louise.

– Jó, akkor tanítsunk be minden kutyának egy trükköt, talán úgy vonzóbbak lesznek!

Mire a beszélgetés véget ért, már ott is voltak a Mrs. Mancs menhelynél. Közben a rózsa odasúgta, hogy ideje lenne menni.

– Most mennem kell, de holnap visszajövök. – mondta Panni.

Amikor Panni új barátnője bement a házba, a rózsa újra nagy lett. Panni felült rá. Pár perc múlva már otthon is voltak. Panni az ágyában feküdt.

– Ugye holnap is elviszel? – kérdezte a rózsától.

– Hát persze! – válaszolta a virág.

Másnap el is mentek. A virág éppen a Mrs. Mancsnál tette le, és ment vissza az eredeti méretére. Ekkor az ajtóban megjelent Louise. El is kezdték betanítani a kutyáknak a mutatványokat. Volt, amelyik karikán ugrott át, csövön szaladt keresztül vagy labdát egyensúlyozott az orrán.

– Csináljunk plakátokat! – javasolta Panni.

– Jó! – egyezett bele a lány.

A plakát:

Ezeket kitették a városban.

Rengetegen eljöttek, és nagyon sok kutya talált gazdára. Louise megköszönte Panninak, hogy segített. Panni pedig hazament. Otthon boldogan mesélte élményeit a szüleinek.

Panni szép tavaszi napra ébredt. Felöltözött, megmosta a fogát, megfésülte a haját és lement a lépcsőn.

– Hurrá, ma van a szülinapom! – kiáltotta, amikor megnézte a naptárt.

Nemsokára a szülei is felkeltek. Miután megették a reggelit, megköszöntötték a lányukat. Anyukájától egy gyönyörű cserepes rózsát kapott. De sajnos mamának és papának el kellett menni. Panni egyedül maradt otthon. Unatkozott, ezért nézte a növényt. Ekkor megszólalt a virág.

– Hová szeretnél elmenni? – kérdezte.

– Párizsba!

Ekkor a növény elkezdett nőni.

– Szállj fel! – mondta a rózsa, amikor már elég nagy lett.

A kislány felszállt. Elindultak. Panni egyet pislogott, és már ott is voltak az Eiffel-torony tetején. A virág újra visszazsugorodott az eredeti méretére, és elkezdett mesélni a városról. Éppen a mese közepén jártak, amikor Panni észrevett egy furcsa társaságot: egy lányt, aki tíz kutyát sétáltatott. A kislány leszaladt az Eiffel-toronyból, és megnézte a kutyákat. Volt ott mindenféle eb: husky, német juhász, dalmata, golden retriever, labrador, pitbull, dobermann és három keverék. Panni odament a lányhoz és megkérdezte, hogy ne segítsen-e.

– Megköszönném, ha segítenél. – válaszolta a lány. Panni megfogott öt kutyust, és elindultak.

– Hogy hívnak?

– Panni.

– És téged?

– Louise.

– Szép név.

Elhaladtak a Notre Dame előtt. Közben kiderült, hogy Louise apukája a Mrs. Mancs menhely tulaja. Louise elmondta azt is, hogy nincs elég pénzük, és segítséget kért Pannitól. Ő azt javasolta, hogy tartsanak nyílt napot, amikor bárki ingyen elvihet egy kutyát. A bevételből pedig újítsák fel a menhelyet.

– Azt már próbáltuk, de sajnos senkinek nem kellettek a kutyák, és alig jött el pár ember. – válaszolta Louise.

– Jó, akkor tanítsunk be minden kutyának egy trükköt, talán úgy vonzóbbak lesznek!

Mire a beszélgetés véget ért, már ott is voltak a Mrs. Mancs menhelynél. Közben a rózsa odasúgta, hogy ideje lenne menni.

– Most mennem kell, de holnap visszajövök. – mondta Panni.

Amikor Panni új barátnője bement a házba, a rózsa újra nagy lett. Panni felült rá. Pár perc múlva már otthon is voltak. Panni az ágyában feküdt.

– Ugye holnap is elviszel? – kérdezte a rózsától.

– Hát persze! – válaszolta a virág.

Másnap el is mentek. A virág éppen a Mrs. Mancsnál tette le, és ment vissza az eredeti méretére. Ekkor az ajtóban megjelent Louise. El is kezdték betanítani a kutyáknak a mutatványokat. Volt, amelyik karikán ugrott át, csövön szaladt keresztül vagy labdát egyensúlyozott az orrán.

– Csináljunk plakátokat! – javasolta Panni.

– Jó! – egyezett bele a lány.

A plakát:

Nyílt nap a Mrs. Mancs állatmenhelyen!

Események:

- 13.30 kutya show

- 14.00 játszóház

Helyszín: Notre Dame u. 17.

Időpont: 13.00 – 16.00

Belépődíj: 2 euró/fő

Kutyák ingyen elvihetők!

Ezeket kitették a városban.

Rengetegen eljöttek, és nagyon sok kutya talált gazdára. Louise megköszönte Panninak, hogy segített. Panni pedig hazament. Otthon boldogan mesélte élményeit a szüleinek.