Eltűnt nők a vonaton…

Nem újdonság vasúti és rajongói berkekben a retrózás. Kezdődött 10 éve a 017-es NoHAB-mozdony továbbította Tekergő gyorsvonatokkal. Majd évről évre színesedett a felhozatal, s mára eljutott a vasúttársaság és a MÁV-Nosztalgia arra a szintre, ami valóban komoly. Lényegében a 80-as éveket hozzák vissza, picit kitolva a retró-határokat. Mert ma már minden évben visszatér a legendás 424,247-es mozdony, a „Nurmi”, több svédacél áll egyszerre üzembe, és a szovjet csoda, a „Szergej” is itt van klasszik (ez az igazi!), de remot-fajtában is. Hogy a kocsik sokféleségéről, az Utasellátó korabeli(t idéző) kínálatáról már ne is szóljunk.

Hogy kezdődik egy ilyen nap? Na, az már pénteken odahaza, amikor a vasútbarát töltőre teszi a gépeit, bekészíti a három napi hideg élelmet, mert kilométereket gyalogol majd terepen, aztán behűti a palackokat (ízlés kérdése, ki és mit), ellenőrzi a memóriakártyát, a menetrendet, helyszíneket, időpontokat. És elcsomagolja a láthatósági mellényt! Másnap reggel aztán – rohamra! A nőkre visszatérve, szerencsére megvannak, olyannyira, hogy sokan családostól jönnek, feleséggel, gyerek(ek)kel, mások baráti társasággal, hasonló megszállott vasútőrültekkel.

Bevallom, mi is így tettünk. Nem bántuk meg! Bejártuk az északi-part minden zegét-zugát, kezdve a füredi állomással, ahol a gépcsodák mellett társainkat is fotóztuk, hogy érzékeltessük a tömeget. Mert volt! Olyannyira, hogy a közismert fotós felüljárókon, ívekben moccanni sem lehetett – szerencsére sok év tapasztalatából tudjuk már, hol vannak a még fel nem fedezett, de hálás fotós-videós helyek. Természetesen az utazást sem hagytuk ki, hiszen itt korszakok köszöntek egymásnak, na meg ránk, és a rengeteg retró-vonat, mozdony között elfértek a mindennapos „Hörgők” is. Lényegében mindkét irányban minden második vonat számított kuriózumnak, s minden második a megszokott IC-összeállításban hozta-vitte az utasokat.

Még arra is figyeltek a szervezők, hogy Füredig, a villamosított szakaszon is sztárgépek hozzák le a vonatokat, hisz megjelent az idén 60 éves 431 001-es pályaszámú, GANZ (G)VM-14 típusjelű „Szili”, lánykori nevén a V43,1001 a Csabai Tekergővel, amit a 019-es NoHAB vitt tovább Tapolcára. Ugyancsak leküldték szombaton a 630 004-es „Gigantot”, ő a GANZ legöregebb (G)VM-15 típusjelű gépe, mely régi pályaszámtábláját viseli a V63 004 felirattal. Egész napos szolgálatot teljesített a 6-os, 19-es és 20-as NoHAB személy-és sebesvonatok élén, ők szintén a 6. ikszet töltik be idén. A „Szergejek” közül a 187-est és a 228-ast vetették be a klasszik-flottából, s rendelkezésre álltak azért remotok is, ha netén segélyezni kellene. Kellett, na de ez egy retró-hétvégén elkerülhetetlen. Vasárnap a svédacélok máshol kaptak feladatot, helyüket egy eredeti színterv alapján újrafényezett, de még klasszik-”Szergej”, az ugyancsak kultikus 194-es vette át, és ezen a napon lépett (vasúti) pályára a jelenleg egyetlen működőképes négyhuszonnégyes, a 247-es. És természetesen klasszik-”Csörgős” menetet is láttunk, egészen pontosan szinkronüzembe kapcsolt duplagépes vonatot.

Elnézést kérek az olvasóktól, de lehetetlen leírni pontosan, mikor, hányas számú vonathoz milyen vonóerőt biztosítottak, de ami biztos, aki mindkét napját a 29-es vonalnak szentelte ezen a hétvégén, az nem bánta meg. Az érdeklődés az időben és pontosan beharangozott esemény, a különleges, rajongásig imádott gépek, a retró-fíling hatására nemzetközi szinten mozgatta meg az embereket. Elgondolkodtam, vajon az eltűnt nők kiszabadításáért hadba vonuló tömeg vagy egy retró vasúti hétvége hozza-e jobban lázba a férfiakat. Válaszoljon erre egy érintett, azaz jómagam: egyre nehezebb különbséget tenni. Vagy a vasút teszi oda magát egyre jobban – vagy mi öregszünk… de ez sem igaz, mert tizenéves srácok, hetvenéves nagypapák egyformán jöttek. A strandfociról meg még nem is írtam! De hát nyár van, ahogy azt Csepregi Éva a Neotonnal megénekelte anno... Őt is rajongásig imádtuk.

S ha már rajongás, hogy melyik típus a személyes kedvencem? Ha elárulom, hogy kék-sárga, Sverige-Sweden feliratú pólóban töltöttem a napot, az tán mindent elárul…