Európa legészakibb pontjáig motoroztak a Rozsdamaró rekorderek

A közel tízezer kilométeres útról szóló vasárnap délutáni beszámolón Krejczinger István, Mohos Csaba és Schenek Balázs lelkesen elevenítette fel a közel egy hónapig tartó, tavaly nyári utazás viszontagságait.

Beszéltek a veterán motorok felkészítéséről, a tervezett rekordról, amellyel a néhai Bus Jánosnak is szerettek volna emléket állítani. Ő volt az, aki mintegy fél évszázaddal ezelőtt hasonló útra vállalkozott, de nem érte el Nordkappot.

Európa legészakibb pontja közelében a Rozsdamaró rekorderei: Schenek Balázs, Mohos Csaba és Krejczinger István

A balatonedericsi, diszeli, monostorapáti motorosoknak sikerült teljesíteniük a távot, de mind itthon, mind külföldön a veteránjármű-mániásoktól és másoktól kapott sok segítségen túl találékonyságukra is szükség volt. Bevallásuk szerint még kabalafiguráik sem unatkoztak. Leleményesen teljesítették a menet közben felmerülő kisebb-nagyobb kihívásokat, akár szerelés vagy szálláshely-keresés volt éppen aktuális. Megszálltak a települések testvértelepülésein, de aludtak focipályán, istállóban, buszmegállóban is, és sokat vadkempingeztek. Viszont ágyat, kést, villát, meleg ételt ritkán láttak.

Nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna legalább az egyik motort szerelni a három közül. Hol a kuli kereke törött ki, hol a benzintank eresztett, volt rá példa, hogy a porlasztó vagy a kuplung rakoncátlankodott. Konzervdobozzal foltoztak, pálinkával zsírtalanítottak, faággal ékeltek, mosogatószivaccsal csillapították a kipufogó zaját.

Európa legészakibb pontján, Nordkappon a három veterán motoros: Krejczinger István, Mohos Csaba és Schenek Balázs

Megszenvedtek a defektekkel, a hideggel, az esővel. Akárcsak a Danuvia-gyilkos dombokkal, miközben egyikük motorján nem volt egyes sebesség. Svédországban ugyan éjszaka is tudtak motorozni, mivel világos volt, de éppen ezért a bioritmusuk is felborult. No meg néha a motor szintén, de szerencsére nem velük. Baleset nélkül megúszták. Gyönyörű tájakon robogtak át hatvannal-hetvennel, míg eljutottak az európai Északi-fokra, a norvégiai Nordkappra. Addigra kimerültek, elfogyott a hazai kolbász és lenullázódott a bankkártya, de nem adták fel. Többek közt Észtországon, Lengyelországon át robogtak haza, előfordult, hogy a csillagok mutatták nekik az utat. Bárkivel is találkoztak, mindenki megcsodálta a gyönyörű motorokat, és elismeréssel adózott a kitartó magyarok tervének. Megérdemelten, hiszen ekkora teljesítményre ilyen módon még senki sem volt képes.

A fiúk azonban ma már újabb terveket szőnek. Útközben megismert külföldi motorosokkal tartanak fenn kapcsolatokat, amelyeket megerősítenek majd egy-egy úttal. Ha nem is a nordkappihoz hasonlóan hosszú és kalandos utazással, de akár Törökország, akár Németország felé veszik az irányt, veterán motorokon barangolva az sem lesz kis teljesítmény.