''Szerelmes'' vagyok a színészekbe - Szilágyi Tibor aranydiplomáról, elhivatottságról, fiatalokról, rendről

- Ön hozta a darabot vagy Oberfrank Pál igazgató javasolta?

- Az igazgató kért fel, az ő ötlete volt, nem ismertem a darabot. Tokajban 2400 néző előtt már bemutattuk az előadást, óriási sikerrel. Korának egyik sikeres darabja, Fedák Sári legendás szerepe. Készült belőle egy film is, az interneten belenéztem, de az első percben elzártam, rosszul hatott rám a hetven évvel ezelőtti játékstílus. Elolvastam a szövegkönyvet, azt gondoltam, ez naturalista módon nem érdekel. Írtam elé pár mondatot, így a játékstílus rögtön jelzett lett. Örökérvényű darab, ma is tanulságos, szerelemről, összefonódásról is szól. Fedák Sári szerepében Csarnóy Zsuzsa tündököl. Ő egy igazi díva. Még nem rendeztem őt, de játszottam vele A víg özvegy című operettben. Zenével és a szituációkkal sikerült maivá tenni az anyagot. Ha a darabból kivennénk a zenét, akkor is megállná a helyét.

- Az elmúlt évadokban színészként láttuk a Petőfi Színházban. Most csak rendezőként lesz jelen?

- Másra most nem kértek, de nyitott vagyok. Mindig szívesen jövök, ha hívnak, mint „kenesei”, sokat tartózkodom Veszprémben, itteni kötődésem is van. Játszom három színházban, rendezni is hívnak, felkértek egy kétszemélyes darabra, ez most még kicsit titok. Sok minden más is van, még sütkérezek a harmadik könyvecske sikerében.

Nagyon jó érzés és szerencse, hogy a pályakezdéstől folyamatosan dolgoztam, mondta Szilágyi Tibor
Fotó: Nagy Lajos

- A kötet Katonai szakképzettsége: színész címmel jelent meg. A pályájáról szól?

- Az ötvenedik szezonomat töltöttem a pályán, azt gondoltam, ez alkalmat ad egy kötetre. Nem önfényezős színészkönyvet akartam írni, inkább olyat, ami átölel egy korszakot, emléket állítok sok embernek. A cím onnan jön, hogy amikor 1972-ben megkaptam az obsitos katona könyvemet, akkor láttam, hogy az volt beírva, „katonai szakképzettsége: színész”. Engem már a néphadsereg is színésznek nyilvánított.

- Ötven éve van a színpadon. Mit gondol erről?

- Szeptember 4-én kaptuk meg az arany diplomát. Szinte hihetetlen ez az ötven év, mintha ma lett volna. Végiggondolva, hányan nincsenek már sajnos köztünk azok közül, akikkel együtt végeztünk. Nagyon jó érzés és szerencse, hogy a pályakezdéstől folyamatosan dolgoztam, óriási sikerekben játszhattam.

- A szerencsének köszönheti, hogy ennyit dolgozhatott?

- Az, hogy az ember megkapta ezeket a lehetőségeket, az szerencse. 1965-ben, amikor végeztünk, elitképzés volt a főiskolán, 6-8000 jelentkezőből vettek fel harmincat, azzal a céllal, hogy a magyar színészek krémjét neveljék. Az első két évben rostáltak bennünket, fél évenként rosta vizsgán adtunk számot, előfordult, hogy valakit diplomára sem engedtek. Évfolyamtársam volt Meszléry Judit, Csomós Mari, Almási Éva, Juhász Jácint, Kozák András, Moór Mariann, Ernyey Béla és Balázs Péter. Aki ma él, arról mind tudunk.

- Valamennyien ismertté váltak. Jól döntöttek a felvételiztetők, akik önöket felvették?

- Az egész generáció visszaigazolta ezt. Amikor végeztünk, kötelező volt vidékre menni két évre. Fantasztikus iskola volt, nagyon jót tett a vidéki szakmának is. A két évből nálam négy év lett, hármat töltöttem Kecskeméten, egyet Veszprémben. Eredetileg Pécsre szerződtettek, de a kecskeméti igazgató hívott A makrancos hölgy Petruchio szerepére. Kezdésként ez óriási szerencse. Vagy hogy a következő évben megkaptam Kovács András filmjében, a Hideg napokban Darvas, Latinovits, Szirtes Ádám mellett a negyedik főszerepet. Onnantól kezdve jöttek a lehetőségek, és próbáltam azokkal élni. Fantasztikus érzékem volt a pályám szakmai irányításához. Mindig szakmai okokból mentem tovább, egyik színházból a másikba, saját magam szakmai menedzsere voltam. Ötvenöt évesen leszerződtem Székely Gábor Új Színházába, sajnos megszüntették. Most, mikor átadták az arany diplomát, mindenki mondott pár szót. Én azt mondtam a fiataloknak, vegyék tudomásul, ha tehetség, elhivatottság van, akkor az a fontos, hogy hol használják a legjobban őket.

- Sok fiatal szeretne ma színész lenni, végzettség nélkül a pályára lépni?

- Erről nekem nincs jó véleményem, a szakma ezt rosszul intézi. Latinovitstól Tordy Gézáig sokan vannak, akik nem színművészeti főiskolát, egyetemet végeztek, mégis nagyon nagy színészek lettek. Nem kell ahhoz egyetemi diploma, hogy valaki színész legyen, de az nem előnyös, hogy ma minden „szoba-konyhában” van három színiiskola, és - tisztelet a kivételnek - olyanok is tanítanak, akik maguk sem tudták megtanulni a szakmát soha. Itt jön a szakma felelőssége. Az ember ugyanazzal a képzettséggel vagy képzetlenséggel levizsgázik 60 ezer forintért és ugyanolyan jogosítványa van, mint aki diplomázott. Ez nem helyes, a szakma felhígulásához vezet.

- Érezni a felhígulást?

- Rendezek és játszom eleget, országszerte, igazgató is voltam négy évig Sopronban, kivételes körülmények között. Szomorú, amit mondok, szociális alapon nem lehet színházat csinálni. Csak a legjobbakkal. Tulajdonképpen az épületet vettem át, egy újat szervezhettem, az ottaniakból is megtartottam embereket. Kivételes helyzetben lehettem igazgató. Nagyon sok fiatal tehetséges színész van, csak őket nem ismerik annyira, mint ahogyan minket ismertek, a színházi elfoglaltságból mentünk egyik filmből a másikba, tévébe.

Szociális alapon nem lehet színházat csinálni

- Néz előadásokat?

- Járok mindenhova, Magyarországon és külföldön is. A Nemzeti Színházban most láttam a Vidnyánszky Attila féle Don Quijote előadást, előtte a Szentivánéji álmot, készülök a Katona József Színházban megnézni a két részes Faustot. Örülök, ha jó előadást látok, mindig hátramegyek a színészekhez, rendezőhöz.

- A múltkor említette, hogy külföldön volt. Ott is színházban járt?

- A múltkor Rómában, most Krakkóban jártunk, három baráti házaspárral együtt, felkutattunk egy idegenvezetőt, mindent megnéztünk. Ha lehet, az utakat mindig összekötöm színházi előadással is. Tavaly Bécsben a Traviatát láttam, New Yorkban a Bohéméletet.

- Az opera is érdekli?

- Igen, az operajátszás nagyon megváltozott, fantasztikus hangi adottságokkal rendelkező jobbnál jobb színészek vannak. Hallom, hogy a Magyar Állami Operaházban is jó előadások mennek, ott mostanában nem jártam.

- Ugyanolyan energikus, mint évekkel ezelőtt. Hogy bírja?

- Hogyne bírnám? Csak hetvenhárom éves vagyok.

- A sok munka tartja ilyen frissen?

- Öröm visszahallani a színészektől, amikor azt kérdezik, ugye leszek nálad. Ennél jobb nincs. "Szerelmes" vagyok a színészeimbe. Nálam nagyon sokat kell dolgozni, de jó hangulatban. Nem csaptam be a színészeket soha. Mondok egy példát. Álljunk meg, mondom a próbán. Mire gondolsz, kérdezem a színésztől. Azt mondja, semmire. Látom, mondom. Azt meg nem lehet. Ezt életre-halálra kell csinálni. Lehet zenés vígjáték, ezt is  nagyon komolyan kell venni. Én nem csaptam be a színészeket soha, nálam a próbák pontosan kezdődnek és érnek véget. Elkésni nem lehet, mert akkor másnap nem kell jönni. Rend van. Hitelesnek kell lenni.