Gyász - Búcsú a pápa honfitársától

Veszprémben sokan csak Badacsonyi Erzsinek ismerték, de én sosem szerettem így emlegetni őt, mert tudtam, hogy, bár elkötelezetten magyar is, de a lelke mélyén, mint életútját meghatározó példaképe, Karol Wojtyla, a későbbi Szent II. János Pál pápa, örökre lengyel maradt.

Közel ötven éve élt Veszprémben, ahová először magyar nyelvet jött tanulni rendkívüli nyelvérzékkel rendelkező klasszika-filológia szakos lengyel egyetemistaként. Itt ismerkedett meg később egyetemi tanársegéd férjével. Veszprémből egy időre aztán visszatért szülőhazájába, Varsóba, ahol a kulturális minisztérium külföldi kapcsolatok intézetében lett tolmács. A nyelvek bűvöletében élt; a latin, a görög, a lengyel, a magyar és a spanyol mellett hamarosan megtanult oroszul, olaszul és németül is. Mikor Veszprémben letelepedett, előbb a Bakonyi Múzeumban idegenvezetősködött, majd, hódolva két szenvedélyének (a nyelveknek és a színháznak) a Petőfi Színházban lett szervező és tolmács. A rendszerváltás évében ismerkedtem meg vele, amikor a társulatot elkísérhettem egy lengyelországi vendégjátékra a Jelenia Góra-i fesztiválra, ahol ő tolmácsként közreműködött a testvérszínházi találkozón.

Veszprémben is sokszor jártam látogatóban szerény otthonában, amely valóságos múzeummá vált az évtizedek során. Pápatiszteletének oltárán több száz magnókazettát, videofelvételt, diafelvételt őrizgetett többek között, melyeket részben televízióból, rádióból vett fel a pápa utazásairól, beszédeiből, de többségét személyesen a pápa nemzetközi zarándoklátogatásain rögzítette. Szeretettel idézgette, hogy mikor Wojtylát megválasztották pápává, a veszprémi utcán megállították őt az emberek s gratuláltak neki, mondván: ő a pápa honfitársa.

Elzbieta már gyermekkorában is színházat szervezett lengyel otthonukban, mesélte egyszer, amelyre meghívottak voltak a szomszédok, az ismerősök. Régi álma teljesült hát, mikor 2006-ban a színházvezetés támogatásával megszületett az első pápadarabja, megrendezte felolvasószínpadi keretek között filozofikus elmélkedés-füzérét, a Római triptichont a játékszínben, majd 2011-ben a szentatya életútját végigkísérő Élet-képek című darabot Baranyi Péter, Főző Ditta, Szűcs László, Terescsik Eszter elmélyült tolmácsolásában.

Most, amikor búcsúzunk Elzbietától és sírjára helyezzük lélekben a megjelölő keresztet, méltó, hogy a pápát idézzük
búcsúzóul:

"A kereszt annyit jelent: nincsen halál remény nélkül, sötétség csillag nélkül, vihar biztonságos kikötő nélkül. "

Isten vezessen, Elzbieta, az Örök Hazába!