Kérdés, ha lecsengenek a nagy beruházások, mi lesz a régészekkel

Emellett az is kérdés, mi lesz a szakemberekkel a feltárások után, mivel a szakma befogadóképességét, úgy tűnik, meghaladja a jelenlegi létszám. S. Perémi Ágota, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója szerint az eddigiekhez képest jóval több támogatásra, megfelelő törvényi szabályozásra lenne szükség.

- Az utóbbi időben hátrányba kerültünk a beruházókkal szemben, ugyanis olyan rendeletek születtek, amelyeket egyre nehezebb betartani - fogalmazott S. Perémi Ágota. A szakmában nagy visszhangot váltott ki, hogy egy-egy lelőhely feltárására csupán harminc nap áll rendelkezésre, de a korábbi előíráshoz képest már az sem adott, hogy ez az időszak régészetileg alkalmas legyen, vagyis például ne essen az eső vagy a hó.

- Jó lenne, ha a törvényhozó is támogatná a szakmát, hiszen olyan értékekről van szó, amelyeket soha többé nem tudunk pótolni. Ezeket fel kell tárni, dokumentálni és bemutatni. Sokan legyintenek, hogy már újra a sokadik törött köcsög , de az adott tárgyból igenis rengeteg mindenre tudunk következtetni, ami az adott közösség számára fontos. A sok információ alapján fog megíródni a történelem, nem csak az adott területé, de az egész magyarságé is - figyelmeztet S. Perémi Ágota.

Az igazgató szerint további problémát jelent, hogy annak a magánszemélynek, aki lelőhelyen építkezni szeretne, feltárásokat kell végeztetni, azonban ilyen esetben a régészek lehetőségei nagyon behatároltak. Ezeket a nehézségeket törvényi szinten kellene kezelni.

- A nagy beruházások miatt háttérbe szorultak a tervásatások, tehát az esetek nagy részében nem egy tudatos kutatómunka zajlik, hanem mindenki ott tár fel, ahol muszáj - hangsúlyozta az igazgató. A régészeti feltáró munka sok pénzbe kerül, jó lenne, ha elegendő támogatást kapnának.

A nagyberuházásokhoz kapcsolódó munkálatok nagy létszámú szakembergárdát igényelnek, de kérdés, mi lesz, ha ezek befejeződnek.

Az utóbbi időben hátrányba kerültünk a beruházókkal szemben, olyan rendeletek születtek, melyeket egyre nehezebb betartani fogalmazott S. Perémi Ágota, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója
Fotó: Penovác Károly

- Amikor mi kezdtük a szakmát, viszonylag kevesen voltunk. Mindig sokan akartak régészek lenni, azonban volt egy állami szabályozás, amely alapján évente tíz tizenkét fő kerülhetett ki az egyetemről. Ez a létszám nagyjából megfelelt a szakma igényeinek. A mi évfolyamunkból tizenegy végzősből nyolc a szakmában maradt, és mi el is tudtuk látni a feladatokat - mondta az igazgató.

A változást a nagy beruházások, autópálya-építések időszaka hozta meg a rendszerváltást követően, amikor nagy felületű lelőhelyeket kellett teljes egészében feltárni. Ekkor gyarapodott a régészek száma, a tanszékek egyre több fiatalt vettek fel a megnövekedett feladatok ellátásához. Az egykori két tanszék helyett ma az ország több pontján van régészképzés.

- Örülünk neki, hogy ennyien érdeklődnek a szakma iránt, de egyrészt nem mindenki alkalmas a régészeti munka ellátására, másrészt, ha befejeződnek a nagy beruházások, nem lesz képes a munkaerőpiac felszívni a szakembereket - fogalmazott az igazgató. Ugyanakkor a már említett tervásatások számának gyarapítása hozhat bizonyos megoldást a problémára. Ezek által a múzeumok gyűjteménye is gyarapodni tud, az anyagok feldolgozásával doktori disszertációk születhetnek, kiadványok vagy kiállítások készülhetnek, amelyek az adott megye és város számára tudományos szintű teljesítményt jelentenek. A nagy beruházások tempósabb, szoros határidejű, más típusú feltárást igényelnek, amelyek éppen ezért nagyobb szakembergárdát is igényelnek.

- Kerülhetne régész kisebb múzeumokhoz is, amelyeket átvettek az önkormányzatok, azonban a bérköltségei, a tudományos kutatómunka biztosítása kérdéses és bonyolult. Emellett a törvény is úgy rendelkezik - és ezért is vagyunk mi megyei hatókörű városi múzeum - , hogy a megye területén előkerült régészeti emlékeket a mi múzeumunknak kell feltárni. Természetesen együttműködünk a többi városi múzeummal, azonban valóban az a jó, ha ezeket a speciális képzést, tudást igénylő feladatokat egy központ látja el, ugyanis ez rendelkezik megfelelő szakemberekkel. Többek között éppen azért kapunk állami támogatást, hogy ezt az állami vagyont fenn tudjuk tartani, a jövő számára megőrizni, de ez természetesen nem csak régészeti, hanem egyéb gyűjteményi anyag esetében is így van - fogalmazott S. Perémi Ágota.

A Laczkó Dezső Múzeumhoz a megyéből minden évben két-három régész jelentkezik. Jelenleg öt régész dolgozik a múzeumnál, emellett vannak technikusok és két gyakornok - egy az Eötvös Loránd Tudományegyetemről és egy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről - , akik itt szereznek tapasztalatot.

Az igazgató szerint sokszor a felvételiző fiatalok sincsenek tisztában azzal, milyen a régészeti munka. Komoly fizikai és szellemi tevékenyég, kitartónak kell lenni; nyáron a hőségben, télen a hidegben is ásni kell. Majd az irodában véglegesíteni kell a dokumentációt, be kell leltározni, fel kell dolgozni az anyagot. Azonban a nehézségek mellett sok örömet is ad:

- A régészet szépsége a találás, hiszen olyat fedezhetünk fel, amit korábban más nem. Így többet megtudunk arról a népről, amely az adott területen élt, pláne azokról a korszakokról, amelyekről nem maradt fenn írásos emlék. Ezzel a közösségnek, a településnek vagy a városnak értéket teremtünk, ennek az öröme adja a szakma szépségét.

Kérdés, ha lecsengenek a nagy beruházások, mi lesz a régészekkel