Makk Károly rendező elvárja magától, hogy kitaláljon még valamit

– A Nemes Jeles László filmje, a Saul fia meglehetősen nagy vihart kavart. Mi ennek az oka?

– Hihetetlenül tehetséges és eredeti az első filmes rendező. Felvállalt egy saját előadási módszert, amitől ez a film nem csak nagyon drámai, hanem előadásmódjában is újszerű. Ez a tény pedig másokat piszkál, irigyek rá. Nagy viták vannak körülötte, de szerintem kitűnő film.

– Ez a kritika igencsak hízelgő egy olyan sikeres rendezőtől, mint ön. Számíthatnak-e a filmbarátok mostanában új alkotásra Makk Károlytól?

– Tudja, az ember azt hiszi, hogy ha belül húsz éves, akkor az úgy is van. De azért ez nem annyi mégsem, pedig nagyon jól megy minden, jól vagyok. Annyi minden mocorgott bennem azok alatt az évtizedek alatt, amíg a filmeket csináltam. Azon gondolkoztam, hogy miként lehetne egyiket a másiktól megkülönböztetni. Jó volt a vígjátékokat készíteni, de a film egy korlátolt kommunikációs lehetőség, adott irodalmi dolgot kell képekben előadni. Az emlékek, az idő hozták elő a Szerelem című filmet. Az öreg dáma visszaemlékezései ezt a filmet kiemelte a többi közül. Aztán a Macskajáték is erre volt alapozva, a család életének képeire. Elvárom még magamtól, hogy újra kitaláljak valamit.

Makk Károly filmrendező már évtizedekkel ezelőtt letelepedett feleségével Badacsonytördemicen (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

– Mi foglalkoztatja mostanában?

– Összeszedem az eddig összegyűlt ötleteimet, terveimet, írásaimat, forgatókönyveimet, amikkel eddig foglalkoztam. Nézegetem, hogy mi az, amire rá tudnék újra támaszkodni, amit esetleg megújíthatnék. Nem tudom még, hogy újabb film lesz-e belőle, vagy más.

– A Szeretni kell című könyvet követi esetleg egy újabb kötet?

– Az is lehet. Hiszen az első és eddig utolsó könyvemmel is nagyon jól éreztem magam. Nem kellett más, csak valami, ami bennem van és le tudom írni jól, vagy nem. Ellentétben a filmhez annyi minden kell, hogy nem tudom, azt a csatát felvállalom-e, ami egy film készítésével jár.

– Életének jelentős része a Balaton-felvidékhez, konkrétan Badacsonytördemichez kötődik. Miért pont itt telepedett le a feleségével?

– Tizenévesen szerettem bele a Balatonba. A nagyapám a vasút építésén dolgozott, Révfülöpön. Őt látogattuk meg az édesanyámmal. Aztán többször jártam erre és a Ház a sziklák alatt forgatása során végleg megfogott a táj. Így 1985-ben itt építkeztünk, a feleségemmel azóta itt élünk. A fél világot bejártam ugyan, de az egyik legszebb, ha nem a legszebb táj ez. Mások itt az emberek, jó itt lenni.

– Sok barátja van már a környéken, ön híres felénk közvetlenségéről, hangulatos előadásairól is. Aktívan részt vesz település programjain, ahogy legutóbb a Szent Iván éji eseményen, ahol a Liliomfi forgatásának körülményeiről mesélt.

– Valami megszületett itt akkor a film készítésével, ami még mindig nézhetővé teszi. Az én ötletem volt, hogy itt forgassuk a filmet. Darvas Iván, Ruttkai Éva, Soós Imre lubickolt a lehetőségben. A kor nagy színészei, Dayka Margit, Balázs Samu pedig boldogan kapcsolódott be a vidám ifjú társaságba. Kialakult köztünk egy örömzene szerű valami. Ez pedig biztonságot adott nekem. Úgy éreztem, én ebben otthon vagyok. Ráadásul a film egyik főszereplője, a későbbi első feleségem, Krencsey Marianne és én itt szerelmesedtünk egymásba. Szóval számos oka van annak, hogy éppen itt élek ma is és nem vágyom más vidékre.

Megszerették a közvetlensége miatt

Makk Károly filmrendező, forgatókönyvíró, tanár vallja, hogy jól érzi magát Badacsonytördemicen. Bár munkája során a világ legszebb tájait megismerte, úgy érzi, a Balaton-felvidéknél, Badacsony környékénél szebb táj sehol sincs. Feleségével együtt szívesen részt vesznek a település kulturális eseményein, a rendező gyakran beszél élményeiről. Szeretik őt szerénysége, közvetlensége miatt.

Legutóbb a máig népszerű Liliomfi című film készítésével kapcsolatos emlékeit osztotta meg az érdeklődőkkel a badacsonylábdihegyi Ökoturisztikai Látogatóközpontban. Kicsivel korábban pedig Szeretni kell című önéletrajzi kötetét mutatta be nagy sikerrel a Faluházban.