Értéket ment és ad is át - Bölcső Amerikába, kopjafa Szlovákiába Kardos Róbert fafaragó polgármestertől

- Mikor és hogyan került kapcsolatba a fafaragással, a népművészettel?

- A fával, mint alapanyaggal már nagyon fiatalon megismerkedtem. Kicsi gyermekként érdeklődve figyeltem pásztor nagyapámat, aki a ház körül szükséges fa eszközöket igazi ezermester módjára saját maga el tudta készíteni. Nem maradt el a fa az életemből 12-13 éves koromra sem. Gyermekkori jó barátom nagyapjának asztalosműhelyében akkortájt rengeteg időt töltöttünk, ahol az idősödő mester apró, játékos tanítgatásai egy életre „megfertőztek" a fűrészpor és forgács illatával. Kicsikét régebbi időszakra nyúlik vissza a népművészet iránti fokozódó érdeklődésem. Nagyszüleimnek köszönhetően, akik felneveltek, népmeséinkkel, mondavilágunkkal már kisgyermek koromban megismerkedtem, a generációs különbségnek hála, pedig hoztam magammal egy régi, szebb világból való értékrendet és a hagyománytiszteletet. Természetes volt számomra, hogy életem során olyasmivel szeretnék foglalkozni, ahol tevékenységemben ötvözni tudom népünk művészetét, a fa szeretetét, hagyományaink ismeretét és őrzését. Így kezdtem el fafaragással foglalkozni.

- Sokoldalú alkotóként tartják számon, apró tárgyaktól a kapukig, farag mindent. Miket készít, és milyen motívumokat használ?

- Népművészetünk hagyományos motívumkincsei mellett használom díszítéseimhez a magyar történelem alakjait, eseményeit, de a magyar őstörténet és a magyar rege, mondavilág is kedvelt forrásaim közé tartozik. Faragok bútort, ház körül használható mindenféle tárgyat, készítek kopjafás síremlékeket, emlékműveket, kapukat, különféle díszes ácsolatokat. A népművészet nem állt meg a fejlődésben, tévhit, hogy csak a régi darabok lehetnek szépek. A népművészet mindig a saját korát szolgálta, persze hozzányúlni csak megfelelő alázattal és magas fokú hagyománytisztelettel szabad.

Nagyfödémesi kopfafaavató jobb oldalon Kardos Róbert, a bal szélén Csík Tamás Csabrendeken élő kovácsmester, aki a vasalatot készítette, mellette Turcsi József Csabrendek polgármestere. Fotó: Tisler Anna

- Vallja, hogy a motívumoknak különleges mondanivalója van a mai emberek számára is.

- A népi kultúrában a díszítés nem csak esztétikai célokat szolgált. A faragó ember munkáiban megtalálhatjuk az adott kor, vagy kultúra világképét, az egyszerű nép hiedelmeit. Gyűjtéseim során tapasztaltam, hogy különféle felkutatott tárgyak díszítményei bizonyos elemeiben erős hasonlóságot mutatnak, holott időben és helyileg is nagy távolság van az ezeket elkészítő emberek közt. Kezdetben igazi csodaként éltem meg az ilyen összehasonlításokat, és értetlenül álltam a jelenségek előtt. Később jöttem rá, ez valóban csoda, de nem abban az értelemben, ahogy először gondoltam: Ez a népművészet csodája. Úgy, mint például népmeséink is lehetnek tájegységenként bizonyos tartalmi elemekben különbözőek, de lényegükben mégis megegyeznek: Bonyolult szimbolika, ki nem mondott szabályok és le nem írt törvények érvényesülnek tudat alatt, észrevétlenül, és ezért számít természetesnek az is, amikor egymástól távol élő, egymással soha nem találkozó emberek hasonló tulipánt faragnak. Persze van előélete annak a tulipánnak, nem tudhatjuk, milyen módon került az alkotó fejébe.

- Tagja a kiscsőszi székhellyel működő Élő Forrás Hagyományőrző Egyesületnek, az azon belül működő tárgyalkotó népművész csoportnak. Nyaranta rendezvényeken, táborokon, gyermekfoglalkozásokon tart bemutatót, ez egyfajta küldetés?

- Meggyőződésem, hogy a magyar népi hagyomány, olyan érték, melyeknek felfedezése, megismerése és gyakorlása mindenki számára fontos lenne. Ennek egy morzsáját szeretném eddig elsajátított szerény tudásommal életben tartani, és továbbadni.