Sötétben bujkáló széltoló - Könnyed szórakozást ígér a Pannon Várszínház Black Comedyje

Peter Shaffer Black Comedy című bohózata az előző század hatvanas éveiben játszódik, főhőse Brindsley, a huszonéves képzőművész, aki néhány hét ismertség után eljegyezte barátnőjét, Carolt. A fiatalok estére a lány katonatiszt apját és a szobrász alkotásaira kíváncsi milliomos műgyűjtőt is vendégségbe várják. Annak érdekében, hogy ne okozzanak csalódást a látogatóknak, az egyszerű legénylakást a néhány napra elutazó, tehetős műkereskedő szomszédjuktól engedély nélkül áthozott bútorokkal dobják fel.

Az előadás sötétben kezdődik, ugyanis a darab alapötlete, hogy a cselekmény egy áramszünet miatt sötétben játszódik, akként kivitelezhető, ha a valóshoz képest fel van cserélve a világos és a sötét, így amikor a pár szobájában még ég a villany, a színpad sötétbe borul, s amikor kimegy az áram, a színpadot megvilágítják a lámpák. A fiatalokhoz várt és nem várt látogatók érkeznek: átjön a vizet prédikáló és gint vedelő vénkisasszony, megérkezik a szigorú apa, az utazását megszakító, s a házigazda iránt gyengéd érzelmeket tápláló szomszéd, a vőlegény szeretője és a posztmodern szobrászat szakavatott ismerője, az elektromos művek német származású szerelője.

Koscsisák András, Oravecz Edit, Szelle Dávid, Pánics Lilla. Fotó: Penovác Károly

A komikum forrása pedig épp a furcsa szereplők sötétben megtett bizonytalan lépései és egymáshoz való viszonyuk: a szereplők számának növekedésével azonos arányban nő a bohózati elemek variabilitása is. S az előadás sikere voltaképp azon múlik, Vándorfi László rendező fenn tudja-e tartani az előadás másfél óráján keresztül a nézői figyelmet: a történet ugyanis lassan bontakozik ki, a néző számára egyértelmű történések a szereplők számára a sötétben rejtve maradnak. A rendezőnek újabb és újabb elemekkel kell bővítenie azokat a történéseket, amelyek a sötétben tapogatózó szereplők között megesnek. Ez többnyire teljesül, de néhány elem idővel redundássá válik.

A helyzet az előadás második felére szinte az abszurdig fokozódik, Luis Bunuel klasszikusát, Az öldöklő angyalt is eszünkbe juttathatja, ahol a szereplők képtelenek átlépni a ház nyitott szalonjának küszöbét. Az előadásban a szereplők csak rövid időre hagyják el a sötét szobát, a fel-felpislákoló gyertya fényét a házigazdák oltják el újra és újra.

Katasztrófa lesz, jósolja az estéről a darab elején Brindsley, s bár sokáig kiválóan ki tud magyarázni mindent, az előadás végére megérzése beigazolódik.

Pap Lívia és Kiss T. István. A helyzet az előadás második felére szinte az abszurdig fokozódik, a színészek jól bírják a ritmust. Fotó: Penovác Károly

A főszereplő Szelle Dávid fáradhatatlan az egyre nagyobb katyvaszba kerülő vőlegény megformálásában, és remekel szerepében az együgyű szerelmes lányt alakító, a társulathoz az új évadtól csatlakozó Pánics Lilla is. Mulattató a modern kort kritizáló, zugivó szomszédasszony szerepében Oravecz Edit, Pap Lívia pedig a Balfácánt vacsorára című előadás után újból egy szenvedélyes szeretőt alakít meggyőzően. Otthonosan mozog a bohózati színész szerepében a műkereskedőt játszó Koscsisák András, míg Kiss T. István egyszerre pontos megformálója és paródiája a skót szoknyás jelmezben a zord katonatisztnek.