Egy csepp az óceánból - Jókai Anna a keresztény ember felelősségéről

Az írónő a keresztény ember felelősségéről tartott előadásában rávilágított korunk ellentmondásaira, a különböző nézetekben rejlő veszélyekre, amelyek még keresztény gondolkodású embereket is megtéveszthetnek, zsákutcába sodorhatnak. Úgy tűnik, fogalmi zavarban is szenved ez az ország, mondta, hiszen annyira globalizálódott a világ, hogy csak a gazdaság és a politika szemüvegén látunk sokszor.

Jókai Anna

Példának hozta fel tíz éve írt könyvét, A mérleg nyelve címűt, amellyel kapcsolatban megvádolták, hogy micsoda politikai cikkgyűjteményt alkotott, mivel abban az időben a liberális pártot nevezte a kampánypropaganda „a mérleg nyelvének”. Pedig ő a világban kétezer éve létező Jézus Krisztusról írt, aki a mérleg nyelve valóban, akihez igazíthatjuk életünk irányát. Ő megmutatja, mi a jó a világban, és mi a rossz, ő az igazodási pont. Az értéktelenedés folyamatos, mutatott rá, fogalmaink is materializálódnak. Kiemelte példaként azokat a fogalmakat, amelyekkel igyekeznek kiforgatni „a mérleg nyelvének” erkölcsi útmutatását.

A nyitottság alapvető emberi tulajdonság, mondják, de arról nem beszélnek, ami a lényeg, hogy az erkölcsös ember mire lehet nyitott és mire nem. Mindegy, mondják, hogyan élsz, szabadság van, s az élet csak egy bohóctréfa, a lényeg, hogy a személyre szabott örömöket, élvezeteket kihasználd, hiszen utána jön a sírgödör. A keresztény ember azonban tudja, miért él, egész életében küldetésben jár, és tudja, hogy élete végén nincs végállomás, csak átszállás. Mondják továbbá, hogy micsoda érték a politikai korrektség. Ez a legnagyobb félrevezetés! – mutatott rá Jókai Anna. Mert mi jelent ez? Azt, hogy semmiről sem mondhatod meg az igazat, írd körül úgy, hogy senki se értse, és a lényeg, hogy ne legyen sértő.

Szólt a világban megújuló keresztényellenes üldözésről, amely már Európában is erősödik. A konfrontációt vállalnunk kell! – hangsúlyozta. Ma alattomosabb az üldözés, mint a Kádár-rendszerben, mert akkor kiszorítani és megszüntetni akarták a vallást, ma viszont átmosolyognak rajta, és pitiánernek degradálják azt, aki Istenben, teremtésben, a szeretet, az imádság győzelmében hisz. Végül Teréz anyát idézte, aki egy riporter tiszteletlen kérdésére, hogy mit akar, úgysem tudja egyedül a világot megváltani, azt válaszolta: ha csak egy cseppet kimerünk a világ szennyes globalizációs óceánjából helytállással, szociális hozzáállással, imával, egymás iránti igaz szeretettel, már teljesítettük küldetésünket. Jövőnk érdekében, az emberiség jövője érdekében. Ez a keresztények feladata, zárta gondolatait.