Vallomás lélektől lélekig - Kemecsi Ferenc irodalmi estje

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége várpalotai csoportja a Várpalotai Polgári Együttműködés Egyesület rendezvényén a megjelenteket előbb Pappné Csővári Zsófia, a házigazda Thury-Vár Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója köszöntötte, s mutatta be a sokáig Svédországban élő színészt, aki irodalmi estjeivel bejárta már Európát. Elmondta, a Götebrogi Színművészeti Főiskolán színészmesterséget és filmszínészetet is tanító előadóművész svéd nyelven könyvet is írt a témában a kilencvenes évek második felében, a kötet tankönyv lett a svéd gimnáziumok drámai tagozatán, s több felsőoktatási intézményben is. Ma már Magyarországon él, dokumentumfilmeket készít és novellákat ír, s retorikai, valamint kommunikációs tréningeket tart.

Nagy átéléssel szavalta el a verseket a várban Kemecsi Ferenc (Fotó: Szabó Péter Dániel)

A méltatás után jött a főszereplő, Kemecsi Ferenc. Színpadra lépésének első pillanatától érezhettük, hogy személyesen hozzánk szólva meséli el élete eseményeit. Úgy vallott érzéseiről, mint egy rég nem látott jó barátnak szokás egy pohár jófajta ital mellett. Őszintén és szívbe markolóan. Olyan versek csendültek fel, amelyek sorai mindenki fejében ott vannak. Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós vagy épp Tóth Árpád megrendítő sorai a gondolatainkban rejlő erőről, a múló időről, s a harmóniáról, amelyet Kemecsi Ferenc szerint mindenkinek magának kell megtalálnia.

Ez pedig nem egyszerű feladat. Az oda vezető úthoz viszont útmutatást adott a vár Thury-termében tartott irodalmi est.

– Valami történt az idővel. Minden felgyorsult, egyfolytában rohanunk. Szétszórjuk magunkat, s ezt nemcsak a testünk, ami betegségekkel reagál a nagy pörgésre, hanem a lelkünk is alaposan megsínyli. Azt azonban nehezebb gyógyítani – mondta el Kemecsi Ferenc, aki szerint az emberiség mára nagyon okossá vált, minden napra jut egy modern találmány, forradalmi újítás. Hova lett azonban bölcsességünk? – tette fel a kérdést.

– Mintha elfeledkeznénk arról, hogy a bölcsesség több mint az okosság. Előbbiben benne van egymás tisztelete, megbecsülése, szeretete is.