Szerelem és egyéb szoftverek

Theodore (Joaquin Phoenix) magányos és szenved. Nem csoda, épp válófélben van. Egy nap vesz egy új operációs rendszert, egy mesterséges intelligenciát. Samantha nem steril algoritmusok halmaza, nem is egy monoton gépi hang – Scarlett Johansson szexi hangját hallhatjuk –, hanem egy önálló személyiség, vicces és együtt érző, aki folyamatosan tanul, változik. Először csak a munkában válik hasznára Theodore-nak, majd barátok lesznek, és egyre jobban megismerik egymást. Theodore kiöntheti a szívét, elmesélheti milyen az, ha valaki elveszít egy részt magából, Samantha eközben folyamatosan fejlődő tudata újabb részeit fedezi fel. Samantha segít Theodore-nak kilábalni a depresszióból, Theodore pedig segít Samanthának valódi személlyé változnia. És innen már csak egy lépés, hogy egymásba szeressenek.

Spike Jonze filmjének egyik nagy erénye, hogy a különös kapcsolatba nem zavar be a világ értetlensége, így nyugodtan fókuszálhat a szerelmi történetre. Mondhatnánk, hogy ez a jövő sokkal toleránsabb (ilyen értelemben utópisztikus sci-fi lenne), de valójában egyre többen kerülnek közelebbi barátságba az operációs rendszerükkel, ezért elfogadóbbak az intimebb viszonyokkal szemben is. Így aztán nem kell holmi boszorkányégetéstől tartanunk, ahol üldözik az ember-gép párokat.

Abba az elhasznált klisébe se fut bele a történet, ahol a mesterséges intelligencia átveszi az irányítást az ember élete felett, és holmi kifacsart logika, vagy épp eltanult negatív érzelem miatt bosszúhadjáratba kezd. Volt már ilyen sok zs-kategóriás sci-fiben, itt hál’istennek kimarad.

Ezek az elcsépelt toposzok tehát kikerülve, és innentől már nem is igazán sci-fit látunk (hiába van ott a címke), hanem két ember megható kapcsolatát, ahogy minden napjuk kalanddá válik. És persze a hullámvölgyeket is, amik épp olyanok, mint egy átlagos kapcsolatban, vagy épp különlegesek – és ezek a legjobban megkomponált részek -, ami abból is fakad, hogy egyiküknek nincs teste, amit csókolni lehetne, vagy bolondulni szép lábaiért. De lehet együtt viccelődni, főzni, kirándulni és énekelni, és sokszor ez több is, mint a fizikai kapcsolat.

A film talán nem épp Valentin-napi mozizásra való, hiszen nincs klasszikus happy end, de legalább mozizás közben jobban értékeljük, hogy elsüthetjük a mellettünk ülő, hús-vér párunknál a jó öreg „nyújtózkodom és átölelem” trükköt. Bezony.