Huszár Pál kötete a lovasi reformátusokról

Dr. Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke A Lovasi Református Egyházközség története című könyvében dolgozta fel a ma is virágzó gyülekezet történetét. Az őskortól lakott vidékre 900 után telepednek le a magyarok, akiknek életére az első oklevélig régészeti leletekből következtettek. A szőlőműveléssel, halászattal, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó lakosok a XIII. században kőtemplomot építettek, amit 1754-ben barokk stílusban átépítettek.

Steinbach József az első sorban ülő Huszár Pál kötetét mutatja be (Fotó: Nagy Lajos)

A község életét a XIII. század végétől 1945-ig, a nagybirtokok felszámolásáig a veszprémi káptalan határozta meg. A jobbágyok 1848-ban felszabadultak a földesúri függés alól, s föltulajdonosokká váltak. A község népe a XVII. században a református hitre tért. A XVIII. században a káptalan egy részüket visszatérítette a katolikus hitre, és 1753-ban nekik adta a templomot és a parókiát. A lovasi katolikus egyház a paloznaki plébánia filiája lett. A reformátusok 1858-ban iskolát, 1910-ben templomot építettek maguknak,1945-ig a református gazdák irányították a község életét. A bemutatón részt vett Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Kuti Géza, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese, Németh Gyula, a Veszprémi Református Egyházmegye nyugalmazott esperese és Rásky Mik-lós, Alsóörs–Lovas társegyházközség lelkipásztora.