Kincsemberek között élünk

Az írónő a napokban Ajkán nyitott meg egy kiállítást, akkor beszélgettünk vele legutóbbi könyvéről, munkájáról, a családi életről és terveiről.

Erzsit jól ismerik egyik női hetilapunk olvasói és vallomásokkal teli kötetei úgyszintén sikeresek. Legutóbbi, Káprázat az élet! című, tavaly megjelent könyvéből fél hónap alatt 11 ezer példány talált gazdára. Vallja, hogy ennek az az oka, hogy az emberek ki vannak éhezve erre, akarják a jót. Sorait olvasva érezhetjük, hogy mindezt akár mi is leírhattuk volna. Ő azonban meg is teszi. Nem megy el a hétköznapi sorsok mellett sem. Vallja, hogy ha mi pedig így érzünk, akkor megtaláltuk egymáshoz az utat.

- Az élethelyzetek adják a témákat. Az apróságoknak tűnő dolgok nagyon érdekesek lehetnek. Legutóbbi könyvemben 27, általam kincsembernek nevezett riportalany szerepel. Sokféle rendű, rangú ember. Mondhatnám, hogy a kötet maga is a véletlenekből jött össze. Hiszen  mindannyiunkban van egy történet, csak meg kell látni. Egyszer olvastam valahol két sort, hogy madármentés, lélekmentés. Utánanéztem, hát egy fehérvári emberről volt szó, aki sebesült madarakat gyógyít. Úgy volt, hogy nem lehet gyerekük, tíz év után mégis megfogant. Aztán a gyerek jöttére és a felesége biztatására a madármentő férfi elgondolkozott, hogy milyen világban fog a kicsi felnőni. Gondolta, a gyerekeknek tovább kellene adni az élményeit. Így elkezdett mesélni az óvodákban. Hiszen ha egy gyerek nem rúg bele egy törött szárnyú rigóba, akkor felemeli, elviszi ahhoz, aki segít rajta. Megmenti a lelkét. Őrült nagy mozgalom lett ebből, ma már hordják hozzá a beteg madarakat az ország minden pontjáról. Közben a kisfiúk előbb tudta, hogy a mamája várandós a kistestvérrel, mint a szülők. Sőt, azt is tudta, hogy kishúga születik. Szóval, ha látok egy ilyet, hogy madármentés, lélekmentés, én utánamegyek - vallja Erzsi. A könyv címét Cseh Tamástól vette kölcsön. Káprázat az élet!

- Ő mondta, mikor már nagyon beteg volt, hogy bármire visszanéz, bármilyen nehéz volt, bármiféle gond volt, a nyáj elveszetten csörömpöl, a pénz diktál, de káprázat az élet öregem. Szóval az ember válogat a témák között. Szelektálni kell, és ha valami felcsillan, akkor azt megnézem. Ha elkezdem kibontani, pár órát rászánok, háromszor visszamegyek, akkor kibomlik egy csomó minden.  Az időt erre nem szabad sajnálni - mondja az írónő, aki visszatekintve az időben biztos benne, hogy amint családja lesz egy tollforgatónak, az befolyásolja a munkájában is.

- Van összefüggés. Amikor gyereked lesz, olyasmik derülnek ki saját magadról, amiket nem tudsz. Nézem, hogy rohan a gyerekem, nézem, hogy elesik, és utána szaladok oda, nem előbb. Mért nem előzőm meg? Vagy egy másik példa. A gyerekágy fölött állok órákat és azt kérdem, hogy mi történt itt, honnan jött ez a gyerek, ez most már így marad, meg fogok én ennek felelni? Úristen, egy csomó minden változik az emberben! Nekem huszonévesen is lettek gyerekeim, három és aztán 38 voltam, mikor a negyedik megszületett. Vágytunk rá. Láttunk egy hat gyerekes családot a buszon és az is közrejátszott, hogy akartuk őt. Aztán megijedtem, hogy mi lesz, ha fájni fog a derekam, hiszen már elment az idő. De egész más volt az anyaság, mást éltem meg, mint korábban - emlékezik Schäffer Erzsébet, akiről hihetnénk, hogy írásaival elsősorban a nőket célozza meg. Mégis rajtakapjuk a férfiakat, hogy ők is szívesen olvassák.

Schäffer Erzsébet újságíró, író szerint mindannyiunkban van egy történet, csak meg kell látni (Fotó: Gáspár Gábor)

-  Exupéry mondta, hogy a nőt, aki szerelmes, vágyakozó természet, aki kinéz a mellvéden a sivatag fölé, és vár és fantáziál, akar valamit, szóval ezt a nőt - mondja ő - lekötöm. Gyapjút adok, tűzhelyet, gyereket, hogy a serleget, amit üresen tart a kezében, megtöltse. Ez egy költői dolog, de igazából, ha a nő biztonságban van, szeretve van, akkor ő is szeret. Akkor nem akar elcsábulni, tényleg megszövi a gyapjút. Az Arató nevű pszichiáter ezt úgy mondta, hogy a férfi mindig elbájolható. Nagyon mások vagyunk, ezt tessék már tudomásul venni. Nem lehet megfordítani, megmásítani a férfit. Nem lehet ugyanolyanná tenni, mint mi vagyunk. Pedig ezt akarjuk  sokszor, ez a nagy bukta. Szerencse is kell hozzá, ez tény. Nagyanyáink bölcsessége, de rájöttem, hogy igaz, hogy ha süteményillat van és gondoskodás, és kikészítem a nadrágot, azért nem haragszanak ránk, hanem megköszönik. Amikor hazamegyek reggel fél ötkor hideg lábbal és azt mondja nekem valaki, hogy bújj be a takaró alá, én azt mondom, hogy mért nem kérdezi, hol voltam eddig. Vagyok 48 éves, de azt mondja, hogy úgy kell neked a szabadság, mint a mesében a királylánynak a víz. Vizet, vizet mert meghalok. Nos, ha ez így van, akkor én visszaszeretek belé. Ez oda-vissza van, akkor működik, és lehet oda-vissza. Nem egyszerű, de bizalommal lehet - szögezi le Erzsi, akivel annyian megosztották már életük történetét. Ő pedig mindegyikben megtalálta a kincset. Akkor is, ha épp egy izgalmas film végénél csengett a telefon.

- Nem biztos, hogy a számítógép a hibás abban, hogy a mai gyerekek keveset olvasnak. Hiszen ott van a tévé, az az állandóan vibráló, irritáló kép, ami egy nagy vonzerő gyereknek és felnőttnek. A mozgókép elvarázsol mindenkit az ember a könnyebb ellenállás irányába megy. Hatalma van a nyomorultnak, pedig nem kéne filmet nézni, hiszen az életben is van elég dráma. Nem bántom, de furcsa, hogy erre sokan azt mondják, hogy akkor mit csinálnának az idősek, ha nem lenne. Ugyan, mit? Kötnének, gyereket nevelnének, unokáznának, szomszédasszonnyal pletykálnának, élnék az életüket. Egyikük a múltkor azt kérte, tegyük le a telefont, mert jön a nem tudom én milyen sorozat 652. folytatása. Nem igaz, hogy szegény öregeknek ez a jó, hiába mondják. Nálunk otthon nincs tiltva a tévé, de ott a példa az olvasásra. Mindegyik gyerekem olvasós lett, látták, hogy mi, szülők olvasunk. Tévét csak szelektíven néztünk. Veszettül olvasnak az unokák is mind, valószínűleg van egy tisztelete, öröme annak, hogy tudnak olvasni. Egyikük nem olvas csak, nem tudom miért, hiszen a példa ő előtte is ott van. Az pedig kell. Nem tudom hol olvastam, de biztos úgy van, hogy ha a kamasz fiaddal baj van, az apja legyen vele heti háromszor este. Együtt vacsorázzanak, beszélgessenek, menjenek a pályára, akkor nem lesz baj - ajánlja az írónő. Erzsi fejében egyébként most három könyv-terv is ott motoszkál, de egyelőre nem állt neki az írásnak. Vallja, hogy nem szeret számítógép és írógép előtt ülni, türelmetlen, menne mindig ki. Azt mondja, úgy van vele, ahogy Pilinszky írta. Azaz van a magyarban egy olyan, hogy nem tud rákészülni a dologra, a pillanat hozza meg a spontaneitást. Mindig a spontán dolgok villanyozzák fel. Akkor elkezd beverkliződni. Úgy érzi, talán azokat a férfiakat kéne megírnia most, akikkel eddig találkozott. Az apját, a testvérét, fiát, öccsét, a szomszédot, aki szájon csókolta 16 évesen. Azokat, akiket nem akart volna elhagyni, akik így vagy úgy keresztezték az útját.

- Lelépjük most a férfiakat. Ilyet pedig nem lehet tenni. Azt mondjuk, hogy mi aztán erős nők vagyunk, szinglik. Nem főzünk, hanem a pizza futárra várunk, plüss fiúkat csinálunk és csodálkozunk, hogy nincs egy férfi, aki föladja a kabátot. Ez a könyv megmutatná, hogy szolgáló szerelem is van, abba nem kell belefeketedni. Sokféle van, de az is van. És előfordul, hogy az húz ki a gödörből - mondja Schäffer Erzsi. A többi könyvtervről nem beszél, mert úgy van vele, hogy ha elmondja, nem tudja úgy megcsinálni, ahogy szeretné.  Ha elmondja a férjemnek, amit meg akar írni, aztán már nem tudja olyan jól megírni, mint különben. Úgyhogy az olvasó rajongók számára meglepetés lesz a két további kötete.