Tiltott átjáró: új dimenziók

Megmozgatja érzékszerveinket az új dimenziók meghódítására törő Fény, szín, mozgás című kiállítás. Játszik velünk, érzékcsalódást okoz. Dohnál Szonja, a november 11-ig látható válogatás kurátora vezet bennünket végig a termen. Mindegyik alkotáshoz fűz valami magyarázatot, így bontakozik ki előttünk a magyar művészet egyik fénykora, a konstruktivizmus, ami előtt tiszteleg az összeállítás, azzal, hogy egyben betekintést nyújt az utódok, a mai kinetikus és fényművészek életművébe, ha csak villanásnyira is. Ilyenkor sajnáljuk, miért nem nagyobb a múzeum terme. Nagy kár az is, hogy nincs benne légkondicionáló és páratartalom-szabályozó, ezek híján ugyanis nem kapott Moholy-Nagy-fotogramokat Kecskeméttől a kurátor, pedig itt lenne a helyük, mint őseredőknek. Kárpótlásul láthatjuk Dargay Lajos művét, amely Moholy-Nagy Fény-tér modulátora előtt tiszteleg. Sikerült továbbá elhozni Veszprémbe Nicolas Schöffer egyik alkotását, azét a művészét, aki szintén fémjelzi ezt az irányzatot és akinek két kerek évfordulója is van idén: 100 éve született és 20 éve halt meg. A felsorolást folytatva a mechanika és a technika iránt vonzódó magyarok közül itt van Kepes, Nemcsics, Fajó, Mengyán, Bolygó, Pauer, Csáji és a tragikusan fiatalon elhunyt Dohnál Áron.

Utóbbit, akit a hajlított fémfelületen megsokszorozódó fény hatása érdekelt elsősorban, Kepes továbbgondolójának tartják. Közös vonásuk a játékosságon kívül, hogy a természettudomány és a művészet határterületein alkotnak, a természettudományt alkalmazzák a saját eszközeikkel, különböző szerkezetekkel. Van köztük, aki az idő érzékelésének a bekapcsolásával a háromdimenziós tárgyból négydimenziós élményt varázsol, másokat pedig az érzékcsalódás foglalkoztat. Mengyán András, a fényinstallációk, virtuális térberendezések nagymestere egy sötétkamrában mutatja meg képeit a veszprémi kiállításon, azért, hogy az UV-lámpától térben lehessen látni azokat. Ugyanitt szemrevételezhetjük a 3D lézeranimációt is, amelynek lényege egy, a művész által kikísérletezett folyadék, amin a lézersugár egyenletesen hatol át. Pócsy Ferenc plazmatechnikával foglalkozó művész-mérnök Tiltott átjárója, illetve Kepes György Rózsaszín izzása a kiállítás két emblematikus alkotása – magyarázza a kurátor.

A Tiltott átjáró huszonkét darab, mindkét oldalán tükröző, páronként derékszögben elhelyezett tükörsávból áll. A homlokfelületre merőlegesen eső fény négyszeres visszaverődésben látható. Érdemes eléállni és belenézni. Fotós kollégámmal mindjárt ki is próbáljuk. Sokat lehetne filozofálni Bolygó Bálint, fiatal, Londonban élő képzőművész kormozott üveglapjáról is, amely fölé ingát lógat, ami a gravitáció hatására lengeni kezd és az inga rajzolata látszik a kormon. Sohasem mozog ugyanúgy. A művészettörténeti szempontból is hiánypótló és mindenekelőtt élménydús kiállítás anyagának egy részét a Magyar Nemzeti Galériától és a Kepes Intézettől, valamint magángyűjtőktől kölcsönözte a múzeum. Dohnál Szonja kurátor úgy tervezi, ősszel külön tárlatvezetést tart az iskoláknak.


A „konstruktivista aranycsapat”

Pataki Gábor művészettörténész megnyitóbeszédében többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlt század eleji magyar avantgárd legfontosabb műveiben Kállai Ernő szavaival „a modern gépek mechanikája és mozgásrendszere váltódik művészetté”. A konstruktivista alkotók, a kinetikus művészek a dinamikus, korlátok nélküli szabadságeszményben, utópisztikus rendben, a társadalom bajait begyógyítani képes technikában hittek.

A „konstruktivista aranycsapat” tagjai szétszóródtak a nagyvilágban: Moholy, Kepes, Schöffer, Vasarely, Breuer és a többiek. Micsoda névsor! – teszi hozzá a művészettörténész, aki azzal a gondolattal zárta beszédét, hogy ez a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban látható kiállítás felvillantja a magyar kinetikus és fényművészet gazdagságát.