Paintball a vásznon

A különös cím az alkotó sokoldalúságát tükrözi, hiszen szívesen használja a színek és stílusok széles palettáját. Annak ellenére, hogy csupán öt éve fest, már nem tekint visszafelé. Holott gyerekkora óta szívesen rajzolt, telefirkálta az iskolapadot, emiatt aztán gyakran vissza is küldték suvickolni.

Édesanyja kézimunkázott, édesapja zenélt, úgyhogy a művészetek szeretetét és értését örökölhette is. Akárcsak két, ma már nagy fia, akik szintén jártasak a zene világában.

Mint a kiállítás megnyitóján egyik barátja, Lipp Adrienn méltatásában elmondta, Tanai Gyula egy festő barátja unszolására kóstolt bele a festészetbe és azóta semmi sem tudja eltántorítani. Vallja, hogy látványosabb, színesebb, ha ecsettel, vászonra örökíti meg benyomásait. Leginkább fényképek után fest, szívesen lefotózza a számára kedves tájakat, megörökít arcokat, élményeket, hogy aztán saját meglátását tükrözve adja vissza azokat.

Nem zavarja, hogy még nincs kaialakult stílusa, nem tartja ezt fontosnak. Ettől függetlenül törekszik a hiperrealista ábrázolásra. Ha az nem is divat már, a valóság apró részleteit hűen adja vissza. Ez tetten érhető tájképein, portréin egyaránt. Mostanában azonban kacsintgat a fantasy stílusa felé, talán ez a műfaj ismert képviselője, Boris Vallejo hatásának is köszönhető. Tanai Gyula fantasy képeire azonban még várni kell, egyelőre idő hiányában nem készült bemutatásra szánt alkotása ebben a stílusban. Addig is keresi az alkalmat, hogy teljes nyugodtságban dolgozhasson, akár egy teljes napon át, a külvilágot olyankor abszolut kikapcsolva.

A tárlat megnyitóján közreműködött Lipp Adrienn énekszólóval.

Tarnai Gyula első kiállítása Bécsben volt, majd Balatonalmádiban, aztán lakhelyén, Nyirádon szintén bemutatkozott. Később Hévízen, most pedig Keszthelyen rendezett kiállítást képeiből. A tárlat a hónap végéig látogatható.