Értékeink, emberségünk - Gondolatok a kultúra napja kapcsán

Csabai Tibor ajkai grafikusművész számára a magyar kultúra napja mindig munka volt, dolgos hétköznap népművelőként és művészként.

- Így van ez most is, sok ezer művésznek, "kultúrszolgának" fellépés és munka az ünnep. De teszik ezt most még önzetlenebbül, mert ők éltetik a magyar kultúrát, ápolják és örökítik. Ha kevés van rá, akkor többet szakítanak ki önmagukból.

Demel Eszter veszprémi zenatanár, zenekarvezető szerint fontos a gyerekek érzelmi, művészeti nevelése.

- A gyerekek az iskolában hajtanak, bizonyítanak, meg akarnak felelni, de jó volna, ha tartoznának egy olyan közösségbe, ahol örömöt kapnak, egymásra figyelnek. Egy zenekar, énekkar érzelmi közössége nevelő hatású, az ide járó gyerekek boldogabbá, szabadabbá, kiegyensúlyozottabbá válnak. A gyerekekben kialakul az igényesség, tudják, felismerik és keresik a minőséget, a minőségi zenét, a minőségi szórakozást. Nagyon fontos a művészeti nevelés - legyen az zenei vagy képzőművészeti -, jó volna, ha az iskolában több énekóra, rajzóra lehetne.

Hermann István, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója szerint a kultúra fogalmát hajlamosak vagyunk leszűkíteni.

- Magyar kultúra alatt nem csupán a történelemre, irodalomra, a múltunkra kellene gondolni, vagy arra, hogy e napon elmegyünk egy múzeumba és ezzel letudjuk az ünnepet. Kultúránknak a magyarságtudatunkról, értékeinkről, az emberségünkről is kellene szólnia. Arról, minket, magyarokat milyen értékek, nemzeti sajátosságok különböztetnek meg másoktól a nagy világban. Szép dolog, hogy ilyenkor a különböző kulturális intézmények egész nap nyitva tartanak, programokat szerveznek, de ezen túl mindenkinek végig kellene gondolni, mi a jelentősége a magyar kultúrának, ami identitásunk szerves része.  

Pintér Katalin, a litéri Zöldág Táncegyüttes vezetője szerint minden nemzet feladata, hogy megemlékezzen nagyjairól, ápolja hagyományait és értékeit.

- A magyar kultúra napja erre kiváló alkalmat nyújt. Táncegyüttesünk részt vesz a Faluról falura programban, melynek során kistelepüléseken lépünk fel és ismertetjük meg az emberekkel a magyar néptánc elemeit. Ötvenéves társulatunkban több generáció táncol együtt, a gyermekektől az idősekig. Fellépéseink során azt látom, az embereknek napjainkban is szükségük van ezekre a közösségteremtő együttlétekre. A magyar néptánc kultúránk szerves része, nem véletlenül került fel a magyar táncházmódszer is az UNESCO kulturális örökség listájára.

Raffay Béla salföldi szobrászművész úgy véli, a kultúra minden nemzet számára egy túlélési stratégia. 

- Egy kis faluban eldugva élek, ide ez nem nagyon jut el. A rádióból, televízióból, újságokból értesül az ember a magyar kultúra napjáról, de falusi emberként nem érint meg senkit igazán. Legfeljebb akkor, ha ismeri az ünnepen kitüntetettet. Egy művésznek többet is jelenthetne, persze, de nem jelenik meg az életemben, hiszen nem kérnek fel például kiállításra ez alkalomból. Mégis fontos dolog, hogy felhívjuk rá a figyelmet, erre talán a televízió lenne a legalkalmasabb. Jó műsorok kellenének, olyanok, amelyek a kisembert is érdeklik. Fontos lenne, hogy jobban eljusson a kultúra a kistelepülésekre. Ennek akadálya az, hogy nincs idő és pénz, no meg egyre nő az érdektelenség. Ráadásul a három összefügg.

Végh Zsolt, a pápai Pegazus Színház igazgatója úgy véli, ez egy tág fogalom.

- A magyar kultúra az, aminek elemei ősidőktől fogva belénk ivódtak és amiből táplálkozva nap mint nap élünk, megnyilvánulunk. Hiszen minden érzésünk, gondolatunk a kultúráról szól. Számos formája létezik, a színházi, a vizuális, de még a mozgásnak is kultúrája van. A művészethez tartozó, azt képviselő személyeknek abban áll a legnagyobb felelőssége, hogy a magyar nyelv ápolásával, annak segítségével értékeket közvetítsünk. A kultúra a legmélyebb érzések és legszebb gondolatok összessége, ezen túl pedig minden, ami emberi. Éppen ezért nem vagyok híve az egynapos ünneplésnek, egy színházban például minden előadás ünnep kell hogy legyen.