A szerző adni akar a novelláival

Üveges rögtön az elején leszögezte, hogy ő ritkán vesz kézbe egy olyan kötetet, amelyet korábban már a sarokba dobott. Most mégis ez történt.
- Amikor az első oldalakat olvastam, csalódottságot éreztem, nem ismertem rá Horváth Tibor stílusára. Később mégsem hagyott nyugodni, tudtam, hogy Tibor sorait meg kell ismernem. Újra belekezdtem és akkor már nem tudtam letenni. Rájöttem, hogy hiába várom, hogy a novellában legyen cselekmény, valójában velem történik valami. Hét novellát tartalmaz a kis kötet, de a művek Tiborban egy-egy idea mentén születtek, mint a nagyoknál. Az ő fejében nem születnek történetek, hanem valami köré helyezi azokat. Egy pillanat alatt feszültséget tud csinálni a sztoriból - mondta Üveges Sándor. A szerző mindehhez hozzátette, hogy először egy gondolat születik meg, amit szeretne elmondani. Ehhez a fikciót választja. Számára nem az a lényeg, hogy amit leírt, megtörtént-e. Nem ragaszkodik a valósághoz, a gondolathoz kell ragaszkodnia.

- Benne vagyunk egy változásban mindannyian. Ezeket a belőlünk jövő változásokat emelem be a fikcióba - vallja. Azt mondja, egy szűk réteghez szólnak a könyvei. Üveges nem titkolta neheztelését sem, hiszen a novellák némelyikét olvasva úgy érezte, hogy azokban minimum egy kisregény lakozik. A szerző mégis vártalanul lezárja a történetet, miután úgy ismertet meg az olvasóval egy idegen kultúrát, hogy az képes beleélni magát a történetbe. Horváth Tibor úgy fogalmazott, hogy nem csak az elvágyódás teszi, hogy bár sosem járt ott, mégis Afrikába helyezi a történetek egy részét. Meggyőződése, hogy onnan származunk. Vonzza továbbá a mediterráneum világa, a déli temperamentum.

Kiderült a derűs hangulatú találkozón az is, hogy Tibor írásaiban kevés a valós szereplő, az általa megélt élmény. No és nem előadásra valók. Holott írt ő már színdarabokat is, novellái egészen mások. Ahogy mondta, azokat gondolatébresztőnek szánta. Az szintén tükröződik írásaiból, hogy idestova harminc évtizede a tanári pályán van. Lektorálásra mégsem akart felkérni senkit, Üveges szerint hitetlensége miatt. Nem hiszi el, hogy irodalmat csinál és van, aki boldogan segít ebben. Tibor tudja, hogy sokan megtennék ezt a szívességet, a többit viszont valóban nem hiszi. Úgy véli, hogy a mai európai társadalom értéktelenséget él meg. Nem ér semmit a tehetség, a tudás, a szorgalom. Csak a pénz, a hatalom, az erőszak számít, azzal lehet érvényesülni. Ezt képtelen elfogadni. Ő csak írásain keresztül szeretné magát megmutatni. Adni akar azokkal, és csak azután szórakoztatni.
 
A találkozón Bábics Valéria, a művelődési központ igazgatója olvasott fel részleteket a kötetből, így a hallgatóság képzeletbeli utazást tehetett Afrikába.