A veszprémi tájszólás nincs köztudatban

Veszprém megye regionális köznyelve címmel tartottak előadást a Pannon Egyetemen, csütörtök délután a Tudomány Napja alkalmából tartott szakmai napon. A megjelent vendégeket és hallgatókat dr. Révay Valéria tanszékvezető köszöntötte, aki a kutatási folyamatról is beszámolt.

- Az országban nagyon kevés helyen, így a mi megyénkben sem gyűjtötte össze eddig azokat a fontos nyelvjárási jelenségeket, melyek nem csak színesítik a köznyelvünket, de segítséget nyújthatnak a történelmünk megismerésében is. Néhány éve tanszékünk úgy döntött, hogy a hallgatóink és oktatóink közös munkájával megpróbáljuk felderíteni Veszprém megye nyelvi értékeit. Kutatóink 158 kérdőívet dolgoztak fel valamint 300 órányi hanganyagot vettek fel, ahol különböző korú, nemű és foglalkozású emberekkel beszélgettek el, majd szűrték ki a nyelvjárási elemeket. A megye több településéről vettünk mintákat, többek között Balatonalmádiban, Pápán, Bakonyszentlászón, Diszelen vagy épp Szentgálon. Az eredményeket nemrég két kötetben meg is jelentettük – mondta el Révay Valéria.

- Ezen szöveggyűjtemény esetében – a szokástól eltérően - nem törekedtünk néprajzi szövegeket gyűjteni, a célunk egyértelműen a nyelvben megjelenő különleges nyelvjárási jelenségek bemutatása volt – ismertette a Nyelvjárási szövegek Veszprém megyéből című könyvet dr. H. Tóth Tibor egyetemi docens.

- Terveink szerint a második kiadáshoz már CD mellékletet is csatolunk, hogy az olvasók meg is hallgathassák az olyan érdekességeket, mint az ó magyar nyelvből máig fenn maradt zárt ejtések, vagy a kelta esetleg avar nyelvből beépült hanglejtések, bár utóbbiak korabeli hanganyagok híján nem bizonyíthatóak - emelt ki érdekességeket H. Tóth Tibor, majd hozzátette, Veszprém megyében legalább annyira elterjedt a tájszólás, mint Szeged környékén az "ő"-zés, csak ez nincs köztudatban. Az előadáson egyébként arra is fényderült, hogy a Szentgáliak különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy megőrizzék magyar nyelvüket és ne "svábosodjanak" el.