Kortársaink voltak - Veszprémhez kötődő alkotók állandó kiállítás a Mestermű Galériában

Veszprém megyei jogú város önkormányzata határozott arról, hogy a Veszprémhez kötődő  művészek hagyatékából, emlékük méltó módon való megőrzésére új állandó kiállítást hoz létre. Bojtor Károly özvegyének, Bojtor Mártának kezdeményezését, ötletét támogatta Porga Gyula polgármester és a város közgyűlése, így létrejöhetett az a válogatás, melyet így, együtt még nem láthatott a város közönsége. Hegyeshalmi László, a Mestermű Galéria alapító tulajdonosa a művészek örököseinek, hozzátartozóinak, rokonainak segítő hozzáállását köszönte. Vörösmartyt idézve - "A múltat tiszteld, a jelent vele kösd a jövővel" - úgy fogalmazott: a kiállítás az előző nemzedékek által bejárt utat mutatja meg.

Tál Ferenc, a Bojtor Alapítvány kuratóriumának elnöke, "Az ízlés tsinosításáért" Alapítvány  képviseletében szólt arról, hogy a kiállítás létrehozóit az akarat motiválta, a veszprémi alkotók gyűjteményes bemutatóján új oldalukról ismerhetjük meg a művészeket. Porga Gyula polgármester úgy véli: egy galéria a kiállított művekben él, az alkotásokban mérhető munkássága. A tizenkilenc évvel ezelőtt nyílt Mestermű Galéria mindig elkötelezett volt a magas minőség iránt. A galéria nemcsak egy csomópont, alkotók és alkotások találkozóhelye, de meghitt otthona - egy közösségi tér, fórum a város közepén, ahova művészeknek, látogatóknak is jó betérni. Az igazi művészet élni segít, képes színes álmokat adni a szürkeségben. A Mestermű Galéria népszerűvé vált az elmúlt két évtizedben, a város szerves, élő része.

A Veszprémben született, illetve Veszprémhez kötődő művészek állandó kiállítását Hegyeshalmi László, a Veszprémi Művészetek Háza igazgatója mutatta be a közönségnek. Lezárt életművekről van szó, ám a művészek halhatatlanok - műveik által itt vannak közöttünk. Az alkotók pályájának alakulását mi is figyelhettük, önálló tárlatuk volt Veszprémben, Bojtor Károlynak és Kórusz Józsefnek egyéni kiállítása a Mestermű Galériában. A mostani tárlaton látható 38 művön keresztül megismerhetjük művészi világukat, szemléletmódjukat. Az 1920-as, 1930-as években született művészek az 1950-es években, kiváló tanárok mellett végezték a Képzőművészeti Főiskolát. A mostani bemutató válogatás, Ircsik József önarcképétől R.Kiss Lenke utolsó szobráig ötven évet ölel fel. Tájképeket, portrékat, életképeket, csendéleteket, tanulmányrajzokat láthatunk, a művek többféle technikával készültek, vannak tollrajzok, akvarellek, olajképek és bronz kisplasztikák. A kiállítást a későbbiekben lehet újítani, fel lehet frissíteni.

A megnyitót Uher Bertalan és Csóka Levente, a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola  növendékeinek műsora színesítette.

Bognár Zoltán grafikus- és festőművész 1924-ben született Párizsban, 1976-tól élt Veszprémben. Tanulmányozta a népművészet alkotásait és azok jellegzetes formanyelvét, különösen a Balaton-felvidék népi tárgykultúrája, figurális díszítése, ornamentikája ragadta meg. Ezekből alakította ki művészetének eszköztárát.

Bojtor Károly festőművész 1933-ban született Mátraverebélyen. Képeinek témavilága, szerkezeti következetessége, gazdag, de tónusaiban visszafogott színvilága egy magával tusakodó, s ebben a küzdelemben a kort is megjelenítő művész portréját állítja elénk.

Ircsik József festőművész Veszprémben született, 1932-ben. A szülőváros igazi festői élettér volt számára, művészetének fontos témája és ihletője Veszprém. Műveit puritán megformálás, redukált szín- és formavilág jellemzi.

R. Kiss Lenke szobrászművész 1926-ben született a Bihar megyei Illyén. Figurális és realista szellemiségű szobrait a közönség figyelme és szeretete övezte. Visszatérő témája az emberek közötti  érzelmi  kapcsolat, amit vonzó lírával, modern és közérthető formában fejez ki. Műveinek anyaga bronz és kő, de kísérletezett más anyagokkal és gyakran alkalmazta az anyagok ötvözését is.

Kórusz József grafikus- és festőművész Veszprémben született, 1927-ben. Festményei  és grafikái, melyeken a  tájak és emberek  a gondosan tanulmányozott szín- és fényhatások érzékenységével jelennek meg,  a Szőnyi-hagyomány következetes és méltó folytatójának mutatják a művészt.