Itt járt Moholy-Nagy lánya

A világhírű képzőművész lányát Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója fogadta és kísérte el a Dubniczay palotába. A Michiganben élő régésznő a mexikói és a guatemalai maja indiánok történetével foglalkozik és emellett gondozza édesapja hagyatékát. Elmondta, felkeres minden olyan helyet a világban, ahol jelentősebb műalkotások láthatók tőle. Így került Veszprémbe is. Budapestről utazott le hozzánk, ahol június 9-én nagy retrospektív tárlat nyílt Moholy-Nagy László munkáiból a Ludwig Múzeumban. 

A fény művészete című kiállítás Madrid, Berlin és Hága után érkezett Budapestre. A mintegy 200 alkotást több mint húsz gyűjteményből kölcsönözték a világ minden tájáról, ugyanis világszerte nagy kultusza van konstruktivista grafikáinak, rajzainak, kollázsainak, fotóinak. Szülőhazájában, Magyarországon mintegy negyven éves késéssel fedezte fel a hivatalos kultúrpolitika a weimari  Bauhaus műhely oszlopos tagját, illetve a chicagói Institute of  Design alapítóját. 1975-ben kaphatott a maihoz hasonló mélységű betekintést a hazai közönség a külföldre szakadt művész opusába.

A mostani budapesti kiállítás középpontjában a fénnyel készült művei, fotók, jellegzetes fotogramjai és filmjei állnak. Az életmű két kutatója, Passuth Krisztina és Bajkay Éva művészettörténészek közreműködésével bekerültek a kiállítás anyagába hazai gyűjteményekben őrzött fotók. Továbbá Moholy-Nagy László családja olyan dokumentumokat is a szervezők rendelkezésére bocsátott, amelyek kizárólag ezen a budapesti kiállításon láthatók.

Moholy-Nagy Hattula 13 éves volt 1946-ban, amikor édesapja meghalt, tehát csak emlékfoszlányai vannak róla. Például, hogy chicagói lakásukban gyakran otthon is dolgozott a műteremmé alakított egyik szobában. Éppen ezért úgy érzi, az 1940-es évekbeli munkái állnak legközelebb hozzá, hiszen ezekkel nőtt fel. Otthon nem beszéltek magyarul, mert Hattula édesanyja német volt, a környezet pedig angol, amelyben éltek. Ennek ellenére Hattula azt mondja, érzése szerint a lelke mélyén mindig magyar maradt az édesapja, miközben felülemelkedett a nemzeti hovatartozáson. Hiszen már a weimari Bauhausban is, ahol pályafutása indult, nemzetközi társaság verődött össze.

A húszas években ebben a művészeti közösségben erősödött meg jellegzetes stílusa, amelyről kortársa, Kállai Ernő művészetkritikus azt írta: „Moholy-Nagy László művészete szélső kilengéseiben a kubizmussal és dadaizmussal érintkezik és az antipódusok szerves egységesítésével hirdeti a gépeken úrrá lett mai ember világát.” Egyszerűbben szólva: a modern gépek mechanikája, a modern városok  építészete, mozgásrendszere ihlette művészetét és fordítva, hiszen a modern építészet és a dizájn is sokat köszönhet Moholy-Nagy munkásságának.