Színház az egész osztályterem

Németországban már évek óta nagy divatja van annak az új színházi műfajnak, amely közvetlenül iskolai vagy iskolán kívüli problémákat helyez a figyelem középpontjába.

A Nyugat-Európában is fiatal műfaj, az un. osztályterem-színház, Magyarországon is napvilágot látott. Az első magyarországi, osztályterembe rendezett előadás a Klamm háborúja volt, amely egy tanár önvallomása az iskola "harcteréről". A darab 2002-ben egy osztályterem-színházi pályázatra készült. A színdarab írója, Kai Hensel abban az évben elnyerte monodrámájával a Német Ifjúsági Színházi díjat. A Klamm háborúját 2008-ban a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, a nyugat-európai ifjúsági színházi szemlélet magyarországi követője vitte színre, amely több olyan darabot is szerepeltet repertoárján, amelyek alkalmasak arra, hogy vidéki iskolák közösségi helyiségeiben vagy művelődési házakban is igazi színházi élményt nyújtsanak a fiataloknak. A legfőbb érdekessége ezeknek a daraboknak, hogy egyrészt a valóságos környezetben – jelen esetben az osztályteremben - kell megteremteni az előadóknak a színházi előadások szakralitását és a valóság tükrözésének művészi világát, másrészt improvizátornak, moderátornak és a nézők partnerének kell egyszerre lenniük.

A Klamm háborúján túl a Kolibri Színház által bemutatásra kerültek további osztályterem színházi előadások is, Lutz Hübner Kikatt és Monoblock Hello, Náci! című alkotása. A Kikatt c. darab egy bukásra álló diák és egy bukásra álló tanárnő egy ütéssel kezdődő és két ütéssel végződő története. A háttérben egy kimondatlan, mert ki nem mondható majdnem-szerelemmel, az előtérben pedig egy brutális apával és pár névtelen osztálytárssal. A Hello, Náci! egy elkövető és egy áldozat története, akik a rendőrség szolgálatkész közreműködésének köszönhetően leginkább egy cella mélyén ismerhetik ki egymást. Persze, ha az elkövető neonáci, az áldozat meg feketemunkás, akkor bonyolultabbá válik a helyzet, a frontvonalak összekavarodnak, csak a rendőrség marad az, ami.

A Kolibri Színházon kívül korábban más társulat, például a Krétakör Színház is foglalkozott olyan témaközpontú színházi darab színpadra állításával, amely a fiatalokra közvetetten hat.

A Krétakör Színház 2007-ben mutatta be a Hamlet.WS című előadást, amely a felnőtté válás története. A Hamlet.WS William Shakespeare Hamletje Nádasdy Ádám által készített fordításának, illetve William Blake, Georg Büchner, Eminem, Allen Ginsberg, Johann Wolfgang Goethe, József Attila és Pilinszky János szövegeinek felhasználásával.

A speciális előadások létrejöttéhez további speciális témával foglalkozó színdarabokra van szükség, mert a fiatalokat olyan produkcióval lehetséges megszólítani, amely témájukat tekintve közel áll hozzájuk és a saját nyelvezetükön szólal meg. Ennek előmozdítására szintén nagy hangsúlyt helyeznek elsősorban pályázatok keretében. A múlt év végén például a Függetlenül Egymásért Egyesület nyílt pályázatot hirdetett olyan előadások létrejöttének és továbbjátszásának támogatására, amelyek középiskolásoknak szólnak és tantermekben adhatók elő.

S hogyan találkozik a színház és a pedagógia? A lépcső első foka, hogy a színművészet segítségével olyan témák is feldolgozhatóvá válnak a fiatalok számára, amelyek tabunak számítanak vagy eddig annak számítottak. Fontos, hogy ne csak Nyugat-Európában, hanem nálunk is kialakuljon jól működő társadalmi kommunikáció olyan - általában - konfliktust generáló szociális jelenségekről, mint többek között a rasszizmus, a különféle drogok, a szegénység vagy a mentális problémák. Ezen tényezők jobb megértésében és a nyíltabb kommunikációhoz szükséges készségek elsajátításában segítenek a speciális ifjúsági színházi vagy osztálytermi színházi előadások. Az előadásokat minden esetben színház-pedagógiai foglalkozás kíséri, amely a drámapedagógia eszközeinek használatával segít az előadás és az adott probléma-centrikus szituációs helyzet megértésében színházpedagógusok és színészek részvételével. Kulcsfogalma ezeknek a programoknak az interaktivitás, melynek nemcsak az előadás közben, hanem az azt követő színház-pedagógiai foglalkozáson is nagy szerep jut.

Az osztályterem-színház programmal a hazai színjátszásnak rejtett, de nem titkolt szándéka az is, hogy a fiatalokat a színház közelébe csábítsa. A tízéves kor feletti nebulók jelentős része már alig lát színházi előadást és nagy részük nem is érdeklődik ez irányba. Fontos tehát, hogy a fiatalok ne csak a csúcstechnika eszközei adta lehetőségeket lássák világunkban, hanem megtapasztalják a személyes jelenlét és általa az adott pillanatban létrejövő perszonális interakció élményét is, tanulva önmagukról, egymásról, környezetükről és az ezeket összekötő  legfontosabb jellemzőkről és hatásokról.