Az életkor nem akadály

Hány éves korunkig van jogunk a szerelemhez? Macskajáték című darabjában Örkény István karakteres választ ad erre: az emberi kor végső határáig. A nyugdíjas Orbánné élete szinte százfelé szakad a lánya, a Németországban élő nővére, a társbérlők és azok macskája között, látszólag éli a nyugdíjasok mindennapi életét. Valójában tartozik hozzá még valaki, Csermlényi Viktor, ám a férfihoz fűződő valódi érzelmeiről maga sem hajlandó tudomást venni. 1963-ban írt művében Örkény az öregedés tragikomikus értékszerkezetét mutatja be.

Nagyfokú érzelmességgel ábrázolja az emberben élő állandó lehetőséget az érzelmek, a szerelem felébredésére, amit az életkor sem befolyásol. A történet nem csupán Orbánnénak egy hangja veszett, elhájasodott operaénekes iránti szerelméről szól, hanem az emberi kapcsolatteremtés igényéről, lehetőségéről. A mű fiktív dokumentumokból, két testvér leveleiből, telefonbeszélgetéseiből épül, ezekből tárul elénk két emberi sors, két ellentétes életforma és világfelfogás. Örkény úgy fogalmazott: "A Macskajáték meséjét előttem már több ezren elmesélték. Két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép... Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvanegynéhány évesek. Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk."

 
Örkény István 1969-ben dramatizálta kisregényét, műve színpadon is nagy sikert aratott, folyamatosan jelen van a színházak műsorán. A veszprémi Latinovits-Bujtor Játékszín idei évadának záró bérletes produkcióját a Kiss Manyi Társulat előadásában élvezhette a közönség. A Szitás Barbara rendezte produkció jó érzékkel, a fájdalom és a humor, szomorúság és öröm elemeit arányosan adagolva tárja elénk a szerelmi háromszög kibontakozását, Orbánné küzdelmeit, lázadását.  Orbánnéként Horváth Zsuzsa játéka magával ragadó. Elkeseredetten küzd önmagával, az öregséggel, az őt lekezelő, mindig megbántó lányával - akit a rendező, Szitás Barbara alakít -, Paula barátnőjével (Fehér Ildikó), akiben először megbízik, később azonban csalódnia kell, hiszen beleszeret operaénekes szerelmébe (Papp János).

Kicsi a játéktér, minden ott történik a szemünk előtt (Orbánné öltözik, vetkőzik, almát hámoz, ágyba bújik, teljesen pőrén, kitárulkozva), a különböző helyszíneket csupán pár méter választja el egymástól. Horváth Zsuzsa erőteljes, őszinte alakítása kiemelkedő teljesítmény. Messzire szakadt nővérével, Gizával (Borbáth Ottília) való kapcsolatában a testvéri szeretet, az odafigyelés és ellenkezés, vitatkozás egyaránt megtalálható. Az előadás kedves színfoltja a szürke, szánalmas, többre vágyó, Orbánnéval versenyt nyávogó, neki kedvezni akaró Gyebnár Csekka Egérke szerepében.

A következő évadban a Latinovits-Bujtor Játékszínben Pilinszky János Ég és föld című álomjátékát, a Veszprémi casinót, OşNeill Utazás az éjszakába című drámáját, egy előadásban Fernando Arrabal Tábori piknik című komédiáját és Albee Homokláda című komédiáját láthatjuk. Szigarjev Guppi című komédiáját a Centrál Színház, a Szamártestamentum című mulattató játékot a Forrás Színház, Salinger Zabhegyező című darabját a Teleszterion Színházi Műhely mutatja be.