Maupassant: A Szépfiú - Indiszkréció a köbön

Banális lélektani tény, hogy a mániákus titkolódzók, rejtőzködők műveikben mindent meggyónnak - van aki otrombán, közröhej tárgyává avatva magát és szereplőit - van aki viszont a legmagasabb esztétikai síkon. Utóbbiak közé tartozik Guy de Maupassant, aki különben egész életében hevesen tiltakozott az ellen, hogy a magánéletéről akár egy morzsányi adat is nyilvánosságra kerüljön. Megvetette ugyanis a pénzért szenzációhajhász híreket közlő korabeli lapokat.

Maupassant Észak-Normandiában született 1850-ben, egy kastélyban, a tengerpart közvetlen közelében. Talán ezért vált a tenger műveinek egyik örök motívumává. Ősei a marquis-rangot viselték, aztán eldobták. Édesapja érdekes figura lehetett, aki szerelmi és pénzügyeit elég szeszélyesen kezelhette. Édesanyja, akinek villája volt és pompás kertje, idegbeteg nő volt. A szülők korán elváltak, mindennaposak voltak az otthoni botrányok, öngyilkossági jelenetek. Ilyen ifjúkor után nem csoda, hogy érzékennyé vált és hajlamos a kiábrándulásra. Mint ahogyan A Szépfiút olvasva is kiderül, a veséjébe lát kora társadalmának: polgárok, kokottok, bohémek, arisztokraták, - ahogy ő mondaná, címeres és címertelen senkik - egyaránt lelepleződnek műveiben.

Nagyon francia

A Bel-Ami (ez a mű eredeti címe) karrierregény, akár a Vörös és fekete. Csak közben eltelt pár évtized, és a megváltoztak az értékek, a szabályok. Az erkölcsiek is. A látszat fontosabb a valóságnál. Erről szól ez a fordulatos, élvezetes stílusban megírt regény. Mellesleg magyar szereplője is van, de ez legyen titok. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a nagyon francia regényeket.

Brassai Zoltán
nyugalmazott tanár

A kedvenc könyveim rovat - Klikk ide!