Ki viszi át a Szerelmet?

A konferencia társrendezvényeként az ország minden részéből és a határon túlról érkezett mintegy 600 fiatal szavalta az ajkai Templom-dombon Nagy László "Ki viszi át a Szerelmet" című versét. Jordán Tamás színművész vezényelte a katartikus akciót, amihez fogható ritkán adódik az ember életében. Kivéve Jordán Tamáséban, aki ezt a tömeges szavalást kitalálta. 2007 óta szavaltak már többek között Szombathelyen, Drégelypalánkon, Esztergomban, Abdán, Szabadkán. Így kialakult ez a rituálé, hogy a konferencia előtt több százan szavalnak, utána következik a rendezvény tudományos része.

Bátor vállalkozás a mai világban arra buzdítani a fiatalokat, hogy szép verseket szavaljanak akkor, amikor egyre nagyobb az ellenállás a jó ízléssel és mindennel szemben, ami szép. Ma úgy tűnik, szívesebben nevezünk valamit inkább érdekesnek, mint hogy a "banális" szép szót használjuk. Holott a szép nem mehet ki "divatból", akik szavalták Nagy László versét, de a hallgatóság is megtapasztalhatta, hogy a széptől való meghatódás képessége örök. Ajkán nagyon sokan összegyűltek a Templom-dombon, voltak, akik filmezték az akciót, amit a Magyar Televízió is rögzített. Látszott, hogy a város magáénak érzi az eseményt, a pedagógusok nagyon szépen felkészítették a gyerekeket.

A tömeges szavalás, illetve a Veszprémben, Ajkán és Iszkázon megtartott irodalmi tanácskozás egy hatéves, 2007-től 2013-ig tartó rendezvény- és könyvsorozat része, amelynek célja megkísérelni a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértékelését és újraértelmezését.

A 12 szép verset, benne Nagy László "Ki viszi át a Szerelmet" költeményét az egész ötletgazdája, Fűzfa Balázs irodalomtanár választotta ki.

- Azért találtam ki az egészet, mert az irodalomtanítás válságban van, a tananyag nagyon messze van a világtól, amelyben a gyerekek élnek. Kortárs irodalommal alig foglalkoznak például, legfeljebb Radnótiig jutnak el. Én abban hiszek, hogy az irodalomtanításnak új típusúnak kell lenni, például a közösségi versmondást, a maratoni felolvasásokat eszközként használni kell. El kell vinni a gyerekeket oda, ahol a költő élt, és fel kell használni minden olyan multimediális eszközt, ami közelebb viheti a gyerekekhez az irodalmat, hogy párbeszéd kezdődjön köztük  - nyilatkozta a Naplónak Fűzfa Balázs.

Lehetővé kell tenni az új generációnak is, hogy felismerje, a vers kikerülhetetlen, szükségünk van rá, azért, hogy értelmezni tudjuk életünket, energiáinkat, vonzalmainkat, rajongásainkat. Mint ahogyan a tanácskozás egyik résztvevője mondta, "nem Nagy Lászlónak van szüksége ránk, hanem fordítva".

Változik a 32 éve halott Nagy László költészetének megítélése is. Volt idő, amikor szoborrá avatták, majd egy időre csaknem elfelejtették, legalábbis kiszorult az irodalmi kánonból. Holott, mint a mostani konferencia résztvevői, tudósok, tanárok is hangsúlyozták, határozott erkölcsi világból felépülő költészetében van vala- mi örök érvényű ősi erő. Egyszerre személyes, archaikus és egyetemes - el nem évülő. Csak hagyni kell magunkat megszólítani általa.