Hittan és/vagy vallástan?

A tanácskozás ezúttal Embertan, erkölcstan, vallástan hittan a nagyvilágban és hazánkban címmel pedagógiai témát választott, melyre mintegy  70 résztvevő érkezett az ország számos pontjáról és külföldről is. A program első nap este Veni Sancte-val kezdődött a főiskola kápolnájában, ahol Márfi Gyula érsek szentmisét mutatott be Korzenszky Richárd bencés perjellel és Turcsik György katolikus lelkésszel.

A kongresszus vendége, előadója volt Pálhegyi Ferenc pszichológus, egyetemi tanár, Kamarás István, a Pannon egyetem tanára, Thorday Attila, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola (Szeged) rektorhelyettese. Az előadásokat pedagógiai kerekasztal-beszélgetések követték  Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel, a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnöke,  Kotschy Beáta az ELTE TFK oktatója, Balogh Judit katolikus teológus, Fodorné Nagy Sarolta református lelkész, főiskolai tanár és Nagy Péter Tibor történész, szociológus, továbbá az emberismeret és etika tantárgy kidolgozói és gyakorlati megvalósítói.

A szimpozionon megfogalmazódott többek között, hogy a kereszténység nem ismeretanyag, hanem életstílus, s hogy a pedagógusok személyiségén, lelkiségén múlik, hogy be tudja-e egy iskola tölteni keresztény feladatát a gyakorlatban vagy sem. Szó volt arról is, mit vár el a világ a keresztény iskoláktól. Komoly dilemma az egyházi iskolák számára, hogy a szülői igényeket szolgálják-e ki, feladva elveiket, célkitűzéseiket, vagy pedig küldetésüket, a nevelést téve fő helyre, törődjenek bele, hogy az érettségi előtti években elviszik a gyerekeket gyakran az egyházi iskolából más világi intézményekbe, ahol úgy gondolják, ismeretanyagban többet, többfélét kaphatnak. Elhangzott az is, hogy a keresztény iskolában a pedagógus védettséget szeretne nyújtani a növendékeknek,  s így gyakran nagyon kevés szabadságot hagy önállóságuk, felelősségtudatuk kibontakoztatásához.

Komoly vita alakult ki a hittan és a vallástan (ezen belül az emberismeret és etika sajátosan magyar változatának) szerepéről. Egyesek szerint a vallástan csak a hittan alternatívájaként képzelhető el, mások viszont minden iskolában bevezetnék, függetlenül a hittantól, mondván: nem volna jó, ha a hittanos gyermek kimaradna az emberi és társadalmi jelenségek szélesebb, alaposabb megismeréséből, valamint másféle erkölcsi, vallási rendszerek ismeretéből. Megint mások a vallástant (etika, emberismeret) csak más tantárgyakba beépítetten tudnák elképzelni, s nem külön tantárgyként.

Végezetül szó esett a hittanoktatás problémáiról. Több helyen csökkent a hittanosok létszáma, másutt stagnál, s megfigyelhető, hogy az általános iskola 7-8. osztályában alig van hittanos. A vallási ismeretek átadása mellett, hangzott el, nagyon fontos a misszió, a lelkiség  a hitoktatásban. Felvetődött továbbá, hogy a hittankönyvek ma nem szolgálják kellőképpen az ökumenikus közeledést.

A tanácskozás szombaton zárult Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének hálaadó áhítatával.