Meghalt az orvosi-élettani Nobel-díj egyik díjazottja

A bizottság szóvivője szerint a New York-i Rockefeller Egyetem arról tájékoztatta a testületet a díjazottak nevének közzététele után, hogy a 68 éves kanadai tudós, akinél négy éve hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, szeptember 30-én, pénteken elhunyt. Az egyetem közleménye szerint Steinman annak köszönheti a szokatlanul hosszú túlélést e rákbetegség esetében, hogy a saját felfedezésén alapuló immunoterápiával kezelték.
   
A Rockefeller Egyetem is csak a díj odaítélésének híre után értesült a családtól a tudós haláláról. Az egyetemen "keserédes" megtiszteltetésnek nevezték, hogy egyik kutatójukat találták érdemesnek a világ legrangosabb díjára.
   
A halálhír példátlan helyzet elé állította a Nobel-díj Bizottságot, mert az alapszabály szerint Nobel-díjat posztumusz nem ítélnek oda. Goran Hansson, a bizottság titkára azonban hétfőn Stockholmban azt mondta a TT svéd hírügynökségnek, hogy a kitüntetést nem vonják vissza, más díjazottat nem neveznek meg, mert a kanadai tudós "csak órákkal a döntés előtt" hunyt el, az elhalálozásról a testületnek a díjazottak kihirdetéséig nem volt tudomása. "Csak azt sajnáljuk, hogy Steinman nem érhette meg az örömhírt" - tette hozzá. 
  
A tudós váratlan halála mindazonáltal teljesen új helyzet elé állította a Nobel-díj bizottságot, amelynek még ki kell gondolnia, kinek, hogyan adják át a díjat és mi legyen a jutalomból Steinmannak járó 5 millió korona (160 millió forint) sorsa. A Nobel-díj történetében eddig egyszer fordult elő, hogy a díjazott elhalálozott a kitüntetés átadása előtt. William Vickrey, az 1996-os közgazdasági Nobel-díjas azonban már a bejelentés után hunyt el.
   
A kanadai tudósnak a "dendritikus sejtek és azok szerzett immunitásban betöltött szerepének felfedezéséért" ítélték oda a világ legrangosabb díját, megosztva Bruce Beutler amerikai és Jules Hoffmann francia kutatóval. Az indoklás szerint a három tudós immunrendszerrel kapcsolatos kutatásai új utat nyitottak a fertőzések, a rák és a gyulladásos betegségek megelőzésének és terápiájának fejlődésében.


Immunrendszer kutatásáért kapták az orvosi-élettani Nobel-díjat

Az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi születésű Jules Hoffmann a kanadai Ralph Steinmannal megosztva kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat - jelentették be hétfőn a svéd Karolinska Intézetben Stockholmban.
Az illetékes bizottság indoklása szerint Beutler és Hoffmann "a veleszületett immunrendszer aktiválásával kapcsolatos felfedezéseiért", Steinman pedig a "dendritikus sejtek és azok szerzett immunitásban betöltött szerepének felfedezéséért" érdemelte ki a díjat.

A legmagasabb orvostudományi elismeréssel összesen 10 millió svéd korona (319 millió forint) is jár, ennek felét az első immunológus páros, másik felét Steinman kapja.

A három tudós immunrendszerrel kapcsolatos kutatásai új utat nyitottak a fertőzések, a rák és a gyulladásos betegségek megelőzésének és terápiájának fejlődésében. A 2011-es díjazottak forradalmasították az immunrendszer működéséről alkotott tudásunkat azáltal, hogy az aktiválásához szükséges alapvető elemeket azonosították.

Immunrendszerünknek két vonala van: a veleszületett és a szerzett. A védelmünk első vonala, a veleszületett immunitás képes megölni a behatoló mikroorganizmusokat és gyulladást vált ki, amely hozzájárul a támadás elhárításának sikeréhez. Ha a kórokozók átjutnak ezen a védelmi vonalon, akkor a szerzett immunitás lép akcióba. T- és B-sejtjeivel antitesteket és ölősejteket hoz létre, amelyek elpusztítják a megfertőzött sejteket. A sikeres küzdelem után szerzett immunrendszerünk "memóriájában" megőrzi a támadás emlékét, így egy következő fertőzésnél gyorsan akcióba tud lépni. Egyes esetekben azonban a szervezet saját anyagait is idegenként ismeri fel és megtámadja, ez gyulladásos, autoimmun folyamatokhoz vezethet.

Jules Hoffmann úttörő felfedezését 1996-ban tette, miközben génmódosított muslicák fertőzések elleni küzdelmét vizsgálta. Ennek során talált rá az úgynevezett Toll génre és annak fehérje termékére, és állapította meg, hogy a Toll gén aktiválása szükséges a sikeres védekezéshez. Beutler és munkatársai 1998-ban fedeztek fel egereknél egy, a muslicák Toll génjéhez nagyon hasonló mutációt. Mindez együtt azt mutatta, hogy az emlősök és az apró gyümölcslegyek hasonló molekulákat használnak veleszületett immunrendszerük aktiválására.

Steinman 1973-ban fedezett fel egy új sejttípust, amelyet dendritikus sejtnek nevezett el. Feltételezte, hogy az immunrendszer fontos eleme lehet, ezért megvizsgálta, hogy ezek a sejtek képesek-e aktiválni a T-sejteket, amelyeknek kulcsszerepe van a szerzett immunitásban. Laboratóriumi kísérleteiben kiderült, hogy a dendritikus sejtek jelenléte a T-sejtek élénk válaszát váltotta ki.

OLDALTÖRÉS: Ralph Steinman felfedezéseit a Debreceni Egyetem is beépítette oktatásába

Ralph Steinman felfedezéseit a Debreceni Egyetem is beépítette oktatásába

Intenzív tudományos kapcsolatban állt a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumával (DEOEC) a kanadai Ralph Steinman, az idei orvos-élettani Nobel-díj egyik kitüntetettje, akinek kutatásait több szinten is hasznosítja az intézmény.
   
Ralph Steinman 2006-ban a DEOEC professzorainak szavazata alapján elnyerte a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést. Az akkori indoklás szerint a díjazott 1973-ban Zavil Cohnnal együtt tette meg áttörést hozó felfedezését az immunrendszer működésének megismerésében. Ralph Steinman és kollégái bebizonyították, hogy a dendritikus sejtek a "karmesterei" az immunitásnak. Nemcsak a kórokozókkal szembeni immunválasz szervezésében van ezeknek a sejteknek szerepe, hanem az immunválasz másik oldalának, a sajáttal szembeni toleranciának a kialakításában is. Éppen e kettősség teszi lehetővé, hogy terápiás célokra is felhasználják ezt a sejttípust, például autoimmun betegségek esetében.    

Ralph Steinman közvetlen tudományos kapcsolatban állt a DEOEC-cel - közölte az intézmény hétfőn az MTI-vel. Felfedezései nyomán alapkutatások folynak a dendritikus sejtek biológiájának jobb megértése érdekében a centrum Immunológiai-, valamint Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetében. A két intézet Rajnavölgyi Éva, valamint Nagy László vezetésével folytatja az idei orvos-élettani Nobel-díjas tudós felfedezéséhez kapcsolódó kutatásokat.    

Ezen túl az egyetemen működő Sejtterápia Klinikai Központ a professzor által felfedezett és alkalmazott módszereket használja tumoros betegek tumorellenes immunválaszának kiváltásával.