Harcias maorik fogadták Sólyom Lászlót Új-Zélandon

A kormányzói palota kertjében tartott ünnepségen három félmeztelen maori harcos (toa) fafegyvereket rázva, hangos kiáltásokkal közelített az elnök felé, egyfajta kihívást (wero vagy taki) intézve az érkezőhöz. A heves taglejtésekkel előadott ceremóniának az volt az eredeti célja, hogy megállapítsák: a látogató békével vagy ellenséges szándékkal érkezett-e. A három harcos közül a vezér rakau taput (rövid dárdát) szúrt a földbe az érkező elé, amelyet a vendégnek ki kell húznia. Miután az érkező felvette a dárdát, a harcos whakawaha (tértisztító) mozdulatot végez, majd a jobb combjára csapva jelzi, hogy a látogató beléphet a területére. Sólyom Lászlót a maorik képviselői aztán hagyományos köszöntésükkel, a kezek és az orrok összeérintésével üdvözölték.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A maorik Új-Zéland Polinéziából származó őslakói. (Új-Zéland neve a bennszülött maorik nyelvén Aotearoa vagy Aetearoa, amelyet Hosszú fehér felhő földjének fordítanak. Az országot Hollandia Zeeland tartományáról nevezték el.)

Európaiak egészen a XVII. századig nem jártak a szigeteken; először a holland Abel Tasman szállt ott partra 1642-ben. Az angol James Cook 1769-1770-ben újra végigjárta Tasman útját, s Új-Zéland két nagy szigetét brit gyarmattá nyilvánította. Az angolok ezt követően fokozatosan vették birtokukba a földeket: a kereskedőkhöz, bálnavadászokhoz és az Ausztráliából szökött rabokhoz misszionáriusok csatlakoztak. Új-Zéland 1841-ig az ausztrál Új-Dél-Wales államhoz tartozott. A maorik kárára végbemenő gyarmatosítás főleg a Déli-szigeten járt sikerrel. A durva gyarmatosítási politika a maorikkal vívott háborúkhoz vezetett. Az 1870-es békekötés, valamint az aranytelepek nem sokkal korábbi felfedezése jelentősen javított Új-Zéland lakosságának életszínvonalán, az 1880-as évekre már közel félmillióan éltek a szigeteken. Új-Zéland 1907-ben brit domínium lett, amely az első világháborúban is részt vett, s 16 ezer katonája esett el. Új-Zéland 1931-től független állam, a Brit Nemzetközösség tagja, államfője az angol uralkodó.

Az ország bő négymilliós lakosságának közel 70 százaléka európai telepesek leszármazottja, a maori őslakosság lélekszámát 620 ezerre teszik. (Az új-zélandi magyarok létszámát kétezer körülire becsülik.) Ehhez képest óriási az Ázsiából és az óceániai szigetvilágból érkezettek tömege, amelynek lélekszámát 400 000-re, illetve 300 000-re teszik.

A maorik képviselői az új-zélandi parlamentben is helyet kaphatnak; a 120 képviselői helyre 50 képviselőt választanak pártlistáról, 63-at az egyéni választókerületekből, illetve 7-et a maori választókerületből. (A maorik választhatnak, hogy egyéni vagy maori jelöltre szavaznak-e.) A választói névjegyzékbe kötelező feliratkozni, de maga a szavazás már nem kötelező.