Hírek

2015.08.04. 15:36

Nagy felelősség kis fizetéssel - A nővérek szerint ezt a szakmát szeretni kell

Pápa – Egyre kevesebb az ápolónő is, ennek hátterében a hivatás nehézségei mellett a kevés fizetés és a többműszakos munkabeosztás áll. Egy három műszakos nővérnek a délutánjai, az éjszakái, az ünnepei nagy része munkával telik. A családdal nem könnyű ezt összeegyeztetni – derült ki a pápai kórházban.

Marton Attila

– Huszonegy éve, 1994 óta dolgozom a Gróf Esterházy Kórház fül-orr-gégészetén. Kétműszakos nővérként kezdtem, az utóbbi tíz évben pedig már egy műszakos asszisztens vagyok. A munkaidőm reggel hét órától délután háromig tart – kezdte beszélgetésünket Antal Mónika gégészeti asszisztens, akit az ápolónők munkájáról kérdeztünk.

Kiemelte, a kétműszakos munkarendben dolgozók korábban, reggel hat órakor kezdenek. Ezt követően átadják az osztályt egymásnak, azaz ágyról-ágyra járva megbeszélik az éjszakás nővérrel, hogy mi történt a betegekkel. Ez után a páciensek mosdatása következik, majd az injekciók beadása, vérnyomásmérés, lepedő- és ágyneműcsere.

Antal Mónika átadja az egyik páciensnek a zárójelentését a kezelőben (Fotó: Vallner Bettina)

A műtétre váró betegek előkészítését is az ápolónők végzik. – Általában fél 9-től operálnak. A fül-orr-gégészeti osztályon mandula-, valamint orrpolip- és orrsövényműtéteket is végeznek. Nyáron sok a kiskorú beteg, a szülők igyekeznek a vakációra időzíteni az ilyen beavatkozásokat. Gyerekeket hároméves kortól operálnak meg, az ő altatásukat gyermekaneszteziológus végzi – hangsúlyozta a gégészeti asszisztens. Mint mondta, egy gyakorinak nevezhető orrmandula-műtét körülbelül háromnegyed óráig tart. Ezután az ápolónők folyamatos megfigyelés alatt tartják a betegeket, többek között ellenőrzik a pulzust, figyelik a testhőmérsékletet, a folyadékbevitelt és -ürítést. Emellett a műtétek után előfordulhat utóvérzés, befulladás is, ezért ügyelniük kell arra, hogy oldalt feküdjön a beteg, szabadok legyenek a légutai. Délután osztják ki a gyógyszereket, majd öt órakor vacsoráztatás, fél hatkor pedig megérkezik a váltás és munkába állnak az éjszakás nővérek.

– A 12 órás munka komoly állóképességet és terhelhetőséget igényel – emelte ki Marton Piroska ápolási igazgatóhelyettes. – Ezt a szakmát szeretni kell. A munka fizikailag és szellemileg is fárasztó, emellett nem könnyű pszichikailag végigkísérni például egy tumoros beteget. Az ilyen esetekben, annak ellenére, hogy tudjuk, nincs segítség, megpróbáljuk megkönnyíteni a páciensek mindennapjait. Ha csak egy mosolyt tudunk varázsolni az arcokra, vagy egy pillanatig elfeledtetjük a fájdalmukat, az nagy öröm – ismertette a hivatás nehézségeit.

A munkahelyi traumákat nem könnyű feldolgozni.

– A legrosszabb emlékeim mind ahhoz köthetők, amikor a kezeim között halt meg, vérzett el valaki és közben láttam a tekintetét. Főleg éjszaka, elalvás előtt futnak át előttem a nap történései, de igyekezni kell kizárni ezeket – árulta el Antal Mónika.

Marton Piroska hozzáfűzte: az ápolónők idővel megtanulják elengedni a megrázkódtatásokat, és ügyelnek arra, ne vigyék haza ezeket.

– A szeretteinknek, a családunknak is szükségük van ránk. Arra, hogy vidámak, határozottak és energikusak legyünk. Ugyanakkor az otthoni gondokat sem hozhatjuk be, hiszen ellenkező esetben nem tudnánk teljes értékűen odafigyelni a munkánkra, a betegekre – mutatott rá az ápolási igazgatóhelyettes.

Kifejtette, manapság sajnos kevesen választják ezt a szakmát, melynek hátterében a hivatás nehézségei mellett a kevés fizetés és a többműszakos munkabeosztás állhat.

– Egy három műszakos nővérnek a délutánjai, az éjszakái, az ünnepei nagy része munkával telik. Akinek családja van, annak nem könnyű ezt összeegyeztetni, nagyfokú megértésre és támogatásra van szükség a hozzátartozók részéről – hangoztatta.

Elmondása szerint további nehézséget jelent, hogy az ápolónői képzéshez kapcsolódó néhány hetes kötelező gyakorlat ugyan bepillantást enged a szakmába, mégsem hasonlítható össze a folyamatos, napi nyolc vagy tizenkét órás munkával.

– A gyakorlatot vezető nővér felelősséget vállal a tanuló munkájáért. Amikor a frissen végzett ápoló elkezd önállóan dolgozni, akkor már a saját munkájáért felel. A talpraesett és elhivatott jelentkezők azonban megállják a helyüket, hiszen még nekünk is – akik évek óta itt vagyunk – előfordulnak jobb és nehezebb napjaink. Szívvel-lélekkel dolgozunk, de nem minden nap egyforma – árulta el Marton Piroska.

Marton Piroska konzultál egy nővérrel (Fotó: Vallner Bettina)

Az ápolónők vállán folyamatosan nagy a felelősség, hiszen ahogy megjegyezte, a kiszolgáltatott betegek sokkal sérülékenyebbek lelkileg, mint egy egészséges ember.

– Egy mosoly vagy simogatás nagyon nagy erőt és bizalmat képes adni. A súlyos betegeken észrevehető, hogy legtöbbjük az utolsó percig bizakodó és minden napnak örül. Ilyenkor ápolóként azt próbáljuk meg bennük erősíteni, hogy szükség van rájuk. Sok idős, magányos páciens már annak is örül, ha valaki meghallgatja a panaszát, ami sokszor nem is az egészségi állapotára, hanem inkább a lelki problémáira vonatkozik. Ha egy beteg tényleg megbízik az ápolóban vagy az orvosban, akkor elmondja ezeket – jegyezte meg az ápolási igazgatóhelyettes.

– Sok örömet is ad ez a szakma. Például amikor egy sikeres újraélesztés után több év múlva az ápoló találkozik a régi beteggel, és tudja, hogy ő nyomta korábban mellkasát. Vagy amikor elveszítünk egy pácienst, de a családtagok még hosszú idő után is hálával gondolnak ránk, mert az ápolónő ott volt velük és fogta a beteg kezét. Egy idős úr 10 éve halt meg, de amikor összefutok a feleségével, mindig megkérdezi: „Emlékszik, amikor megsimogatta a papát?” Egy-egy ilyen apró figyelmesség a részünkről nagy nyomot hagy a hozzátartozókban. Ilyenkor érezzük, hogy érdemes ezt csinálni – emlékezett vissza.

Ahogy pedig a beszélgetésünket követően végigkalauzolnak a kórház hosszan kanyargó folyosóin és közben be-benyitnak a szobákba, a betegek már ismerősként üdvözlik az ápolónőket. Egy-egy mosoly, kedves szó, és kétség sem fér ahhoz, hogy valóban elhivatottság és szeretet vezérli az ápolónőket.

Pluszpénzt kaphatnak az ápolók

A szakdolgozók háromnegyede jelentkezett a bérkiegészítéssel járó hűségprogramra a Csolnoky Ferenc Kórházban egy hónap alatt. Rácz Jenő, a kórház főigazgatója érdeklődésünkre elmondta, a Csolnoky Hűségprogramnak köszönhetően éves szinten egyhavi bérnek megfelelő összeggel vihetnek haza többet az ápolók. Hozzátette, aki nem írta alá, valószínűsíthető, hogy rövid távon gondolkodik a távozáson, akadt olyan osztály is a kórházban, ahol egyetlen ápoló sem csatlakozott a kezdeményezéshez. Ha csak néhány szakdolgozót sikerült itt marasztalni, aki máskülönben távozott volna, már megérte bevezetni a programot, húzta alá a főigazgató, aki arról is beszélt, az intézményben mintegy háromszáznegyvenen léptek be az akcióba.

A programban az állandó szerződéssel rendelkező, két vagy három műszakban ágy mellett ápolói képzettséggel dolgozók vehetnek részt. A hűségprogramban havonta nyolc, tíz vagy tizenötezer forinttal kereshetnek többet az ápolók feladatkörtől függően. A juttatásra azok jogosultak, akik vállalták, hogy további egy évig a Csolnoky kórházban dolgoznak. A bérkiegészítés havonta ötmillió forint pluszkiadást jelent a kórháznak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!