Látássérülteket mentettek a húszemeletes pincéjéből

Apró, lassú, ugyanakkor biztos mozdulatokkal haladtak előre, minden lépést megfontoltak, miközben botjukkal maguk előtt mindig szabad utat biztosítottak a tovább haladásukhoz. Azonnal alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, észlelték az ajtókat, lépcsőket, rácsokat és a fal egyenetlenségeit, a plafon magasságát, a folyosók útvesztőit, csodálatra méltó, ahogy mindehhez óvatosan és azonnal, gyorsan alkalmazkodtak. Így lépkedtek a húszemeletes pincéjében a súlyos látássérültek, köztük Nagy Gabriella, Nagy István, Németh Attila és Murányi Imre, a Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesülete (VGYVME) képviseletében.

– Éppen ezt kell és lehet megtanulni tőlük: a látást nélkülözve a gyors, ugyanakkor óvatos alkalmazkodást, a biztos, alapos és körültekintő tájékozódást, a különleges képességeiket és készségeiket, ami a napi munkánknál például a sűrű füstben történő mentésnél nagyon sok segítséget adhat -  szögezte le a pincében Nádai Balázs őrnagy. Hozzátette: ami ezeknek az embereknek életbevágó, a tűzoltóknak úgyszintén, hiszen életmentő lehet minden új és segítő mozdulat, amit megtanulnak tőlük, a látássérültektől. Aztán az őrnaggyal és a tűzoltókkal együtt kísérjük a súlyosan látássérült embereket búvóhelyeikre, ahol példájukat követve és a tűzoltók a saját mentési tapasztalataikat alkalmazva felkutatták őket úgy, hogy szemük elé egy olyan maszkot helyeztek, ami minden látást és fényt kívül rekesztett.

A veszprémi tűzoltók három tagú csapatokban keresték, illetőleg most már vakon kutatták az elrejtőzött embereket, akik hanggal, segélykiáltással jelezték nekik hollétüket.  A tűzoltók, köztük Szeibert Antal, Csákány Péter, Orovicz József, Fodor Norbert és Csomai István a keresés közben elmondták, folyamatosan figyelik a segélykiáltások erejét, ugyanis mindig ebből következtetnek arra, hogy milyen távolságra és hol lelhetnek azok a személyek, akik után kutatnak például egy tűzesetbél az átláthatatlan füstben.  Arról is beszéltek, hogy sokat tanulnak a látás sérültektől, különleges készségeik, képességeik megfigyelése közben. - Van itt valaki?  - lehet hallani gyakran a tűzoltók kiáltását, kérdését  a laikus számára félelmetesnek tűnő, sötét falak, folyosók között.

Nádai Balázs őrnagy, aki a VGYVME-t már korábban felkereste, elmondja, ötlete nyomán idén január elejétől a tűzoltók hetente egy alkalommal keresnek-kutatnak együtt mentési gyakorlaton a látássérültekkel, hogy minél többet tanuljanak tőlük. – Mi pedig nagyon örülünk annak, hogy segíthetünk, hogy érezzük, számítanak ránk -  jegyezték meg a látássérült emberek.