Elfogytak a gyerekek - Bezárt a lókúti iskola, Zircre utazhatnak a kisdiákok

– Ötven éve 120-an jártunk szülőfalum iskolájába – emlékezik vissza a régi időkre a 66 éves Surányi Mihály, aki 13 éve polgármestere a szép fekvésű településnek. – Azért, mert sokáig nem volt vezetékes ivóvize a községnek, sokan elköltöztek Lókútról. A '70-es évektől a felsősöket – addig általában húszan tanultak itt – Zircre és Veszprémbe vitték be a munkába járó szüleik. Az alsósok létszáma is fokozatosan csökkent, 2000 elejétől 12–13 diákunk maradt, akiket három pedagógus oktatott.

– Később német nemzetiségi iskola lett a miénkből is, ami az intenzív nyelvoktatást jelentette. Kormányzatoktól függően hol több, hol kevesebb támogatást kaptunk az intézmény után – mondja Surányi Mihály lókúti polgármester. – A képviselő-testületre az elmúlt két évtizedben jellemző volt az erős érzelmi hullámzás: van, aki azt akarta, hogy a kicsik járjanak be Zircre, ők voltak mindig kisebbségben, míg a többség nem szerette volna kitenni őket a napi utazásnak. Az igen és a nem szavazatok aránya attól függött, hogy kinek a gyereke, avagy a rokonának a csemetéje járt, illetve készült akkor éppen iskolába. Az érzelmeken és a kötődéseken túl azért ennek voltak komoly anyagi következményei is. Ugyanis az állami támogatáson felül évente közel 10 millió forintba került a négy osztály fenntartása. Az is igaz, lett volna helye ezeknek a millióknak máshol is. A község mindig is kevés pénzből gazdálkodott, idén 45 millió áll a rendelkezésünkre.

Surányi Mihály megmutatta a két éve felújított iskolát. Az ő idejében százhúszan jártak oda (Fotó: Mátételki András)

Az iskola körüli vitának a sors, s na persze a törvények vetettek véget: mivel ősszel csak nyolc diák kívánt helyben iskolába járni, be kellett zárni a termeket. Szeptembertől Zircen tanulnak tovább, a három pedagógust is átvette az ottani intézmény. Hogy pontosan fogalmazzunk: az iskolát fenntartó társulás (Klik) egy évre felfüggesztette az iskola működését azzal, ha jövőre lesz elég gyerek, folytatódhat az oktatás. Erre kevés a remény, ez a falu is egyre jobban elöregszik: a lakosság közel egyharmada nyugdíjas, kevés fiatal települ le a községben.

Az épületet, amelynek másik szárnyában működik 1984 óta az óvoda, s 11 aprósággal foglalkoznak, két éve újították fel saját erőből. Az önkormányzat egy 43 hektáros földjének az árából, összesen 31 millió forintból újították fel a tetszetős épületet: új tető került rá, kicserélték a nyílászárókat, hőszigetelték a falakat. A felszabadult négy tanteremből kettőt tornateremmé alakítottak át, ahol kosárlabdázni, asztaliteniszezni lehet. A jövőben közösségi ház lesz, mivel az önkormányzat épületében lévő „színháztermet” már korábban kinőtte a falu.

Az iskola épületének másik szárnyában 1984 óta óvoda működik, jelenleg 11 aprósággal foglalkoznak (Fotó: archív)

Surányi Mihály úgy véli, a faluban több-kevesebb lendülettel működő civil közösségekre vár, hogy az üres tantermeket megtöltsék élettel. Lehetne ott ismét varró szakkört szervezni, bálokat tartani, de az már bizonyos, hogy augusztus 22-én ott lesz a falunapi rendezvény központja.

A falu első embere büszkén jegyzi meg, hogy az elmúlt években nem halmoztak fel adósságot, ezért az államtól jutalmul kapott 6,5 millióból kicserélték az orvosi rendelő nyílászáróit, utat és járdát újítottak fel. Persze ennek a takarékosságnak volt hátul-ütője is: tíz évig épült a 120 négyzetméteres sportöltöző, amelyet végül tavaly ősszel hétmilliós pályázati pénzből tudtak csak befejezni. Az elnyert pénz másik részéből, az ötmillió forintból, játszótér épült a pálya mellett.

Beszélgetésünk végén, az iskola udvarán csendesen megjegyezte a polgármester: – Amit az öregek 1929-ben kiizzadtak, azt kutyakötelességünk megóvni.